Minden emberre hatással van a környezete. Sok minden amit lát, hall vagy megtapasztal, ezek meghatározhatják a gondolkodását, cselekedeteit. Ha pozitívan hat a környezete valakire, akkor jó cselekedetei lesznek, ha viszont harcot, veszekedést, marakodást, gyűlölködést, stb. tapasztal, akkor bizony ezeket a negatív cselekedeteket veszi vagy veheti át ő is. Vajon, rájön - e az emberiség, hogy semmit nem ér el a negatív cselekedeteivel, mert ezekkel csak még nagyobb rosszat tesz? Szent Pál apostol figyelmeztetése nemcsak a rómaiaknak szól, hanem nekünk is: - - „Testvéreim! Annak, aki az Isten választott népéhez való tartozás tudatában gőgösen és elbizakodottan megítéli a bűnös és eltévelyedett pogányokat, a következőket mondom: - Nincs mentség számodra, bárki légy is, te, ember, aki másokat megítélsz. Amikor ugyanis mást megítélsz, önmagadat marasztalod el. Te bírónak érzed magad, de ugyanúgy viselkedel, mint akit megítélsz. Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújt azokra, akik ilyesmit tesznek. Te, ember, aki megítéled mások bűnös tetteit, de magad ugyanazt megteszed, azt hiszed, hogy megmenekülhetsz Isten ítélete elől? Vagy semmibe veszed Isten végtelen jóságát, türelmét és elnézését? Nem jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni téged? Pedig konokságoddal és megrögzött szíveddel csak büntetést vonsz magadra, a haragnak és Isten igazságos ítéletének napjára. Ő megfizet kinek - kinek tettei szerint: örök élettel annak, aki a jó cselekedetekben kitartva halhatatlan dicsőségre és tiszteletre törekszik; haraggal és megtorlással annak, aki szembeszáll vele, és nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart. Mindenkit, aki gonoszat művel, utolér a kín és a gyötrelem: elsősorban a zsidót, azután a pogányt. Viszont dicsőség, tisztelet és békesség mindenkinek, aki jót tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a pogánynak. Isten ugyanis nem személyválogató. ( Róm 2,1 – 11 ) - Az ítélkezésnek, a hasonlítgatásnak, az okoskodásnak mindenképpen megosztó hatása van. Nagyon is látszódik, ki az az ember, aki bomlasztani akar, megosztani, megsebezni vagy embereket egymásnak ugrasztani. Valóban, nekünk is el kell gondolkodnunk azon, hogy milyenek vagyunk a családban, egy közösségben. Vegyük észre, hogy a vitatkozás, a civódás sosem vezetett még semmi jóra! Aki ítélkezik, az a másik felett ítélkezik, és azért teszi, mert a másik fölé akarja emelni magát. Sajnos nagyon kevés jót, sőt sokszor szinte semmi jót nem mondunk másokról. Sok ember azért ítélkezik, és mutogat a másik hibáira és bűneire, mert addig sem kell a maga hasonló vagy azonos, sőt sokszor nagyobb gyengeségére vagy bűneire gondolniuk. Való igaz, hogy sokszor ugyanazok a hibák, bűnök vannak meg bennünk, vagy ugyanazért marasztalunk, ítélünk el embereket, amik bennünk is megvannak. Szeressük egymást, és törekedjünk arra, hogy ne ítélkezzünk, ne legyen megosztottság, sem a családban, sem a munkahelyen, sem a közösségünkben!Ámen.