Változó világban élünk. Viszont az állandóság utáni vágy belénk van írva. Szeretnénk, ha a Tél - tél lenne, a Tavasz – tavasz, a Nyár - nyár, az Ősz – ősz, az egészségünk, a lelki békénk, a türelmünk, földi életünk is maradna, - ám az utóbbi időben felborulni látszik minden. - Nekünk is tennünk kell az állandóságért. Ha szeretnénk békét, jólétet, egészséget, stb… akkor küzdeni is kell érte. A mai Evangélium ( Jn 4, 43 – 54 ) - egy apáról szól, aki a beteg gyermekéért aggódik. Amikor Jézushoz megy, már halálán van a fia. Előzőleg valószínűleg elvitték már sok orvoshoz vagy hívtak hozzá gyógyítót, de senki nem tudott segíteni. Jézus volt az utolsó a sorban. Jól gondolkodott ez az apa, még akkor is, ha Jézust látta utolsó esélynek. - A gyermek már haldoklott, - sokan ilyenkor lemondtak volna róla, de ez az apa nem tudott belenyugodni, nem akart lemondani gyermekéről. - Bölcs volt ez az apa, aki hitte, hogy Jézus meg fogja gyógyítani a fiát. - Mi, mennyi mindenről maradtunk le már azért, mert nem hittük, hogy segíteni tud, - fog Jézus! Nagyon sok ember nem tud arról, hogy Jézus ma is itt van, és segítségül is hívható. Arra viszont vigyázzunk, hogy ne csak végszükség esetén hívjuk Jézust, hanem már a bajok előtt is meg lehet, sőt kell is szólítani, és be lehet hívni lelkünkbe, családi életünkbe, és lehet Vele járnunk, élnünk. Eddig bizonyos körökben hallható volt: „Nincs szükség Istenre, csak egészség legyen!” Nagy öröm, ha van egészség, de tudnunk kell, kitől kapjuk ezt a nagy kincset. - Furcsa, hogy sokszor csak a veszélyben, bajban tör ki sok emberekből: „Istenem segíts!” - Ne gondolkodjunk úgy, mint sokan: „Majd ha baj lesz, hívom Jézust!” - Gondoljátok, hogy Jézus leakasztható - mint valami, egy szögről? Ne az utolsó pillanatban menjünk Jézus felé, Hozzá! Ne az utolsó pillanatban kérjük Isten beavatkozását, amikor már nem látunk más lehetőséget. - Nagy a baj, amikor leszűkítjük Isten mozgásterét az életünkben. Azaz, adjunk több teret és lehetőséget Istennek! Ha állandóan csak későn vagy utólag akarjuk Istent beengedni az életünkbe, akkor ne csodálkozzunk, ha életünket már előre elrontjuk! Képzeljétek csak el, mit tud tenni az az orvos, akihez későn mennek egy komoly bajjal? Sokszor már csak széttárja a karját, és mondja: „Miért nem jött hamarabb?” - Igaz, Jézus nem utasít akkor sem, ha az utolsó pillanatban megyünk hozzá, mint ez a királyi tisztviselő. - Jézus senkit sem utasít el, aki Hozzá fordul. Jézus hitet kér az apától, és miután kimutatta az apa a hitét, Jézus mondta neki: „Menj el, a fiad él!” - Amikor az apa hazaért, a fiú már gyógyult volt. - Nekünk is hinnünk kell, ha meggyógyultan akarunk élni. A királyi tisztviselő visszakéri Jézustól a fia fizikai életét, a fia egészségét, és Jézus meg is adja, - meggyógyul a fia. - Mi is megkapunk Istentől mindent, - érdemtelenül -, de akkor nemcsak mi vagyunk megajándékozottak, hanem egész Családunk, Barátaink, Szeretteink. - Mindennap mondjunk köszönetet Istennek, és örvendezzünk az új, és ajándékba kapott életünkért, és szeretteink életéért!