Az életben vannak olyan történések, és vannak olyan cselekedeteink melyeket ha elkövetünk, elmulasztunk, észre sem vesszük, vagy kevés jelentőséget tulajdonítunk nekik. Pedig éppen ezek az apróságok teszik szebbé vagy csúnyábbá, kellemesebbé vagy kellemetlenebbé az életünket vagy a mellettünk élők életét. - - Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: „Mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Hallották mindezt a farizeusok, és kigúnyolták őt. De Jézus kijelentette: „Ti igazaknak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket.” ( Lk 16, 9 -15 ) - A mennyei Atyától kaptuk az életet és kapunk sok sok ajándékot. Jézus az Evangéliumban azt akarja tudtul adni nekünk, hogy nem vagyunk túlságosan megbízhatók, mert pazarlunk. „Ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?” Életünk során egészen be tudunk szűkülni az anyagiakra. Arra, hogy mi magunk semmi mást nem látunk, vagy nem is nagyon gondolkozunk másban, csak javakban. Igaz, hogy ezek is ránk vannak bízva, mert a mennyei Atya ránk bízta. Isten, nekünk ajándékozott valamit, bizalommal van irántunk, és ezért adta, adja az anyagi javakat, és oly sok mást. A lényeg az, hogy Isten ránk bízta. Amit pedig ránk bízott, azt egészen másképp kellene kezelnünk. Sajnos, hajlamosak vagyunk arra, hogy a ránk bízott sok mindent, csak magunknak akarjuk kisajátítani, pedig pontosan tudjuk, hogy nem csak a miénk. Nagyon sokszor előfordul, hogy a javainkat hűtlenül kezeljük. Amikor valami anyagi dolgokat akarunk birtokolni vagy megszerezni, fel kellene tenni a kérdést: „Ezt most minek kell nekem?” Ha úgy döntünk, hogy kell, akkor meg kell venni. Jézus soha nem volt az anyagiak ellen, mert Ő tudta, hogy ezek is kellenek az életben, de arra felhívja a figyelmünket, hogy ne csak magunknak akarjunk mindent. Így mondja: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba.” Ne engedjük, hogy az anyagiak gyűjtögetése közben beszűküljön a tudatunk, és csak azt lássuk. Nekünk jót kell tenni másokkal, és adnunk kell abból amink van, amit Isten adott nekünk. Ismerjük fel mi is, a másokon való segítés fontosságát, legyünk emberségesek, és szerezzünk barátokat a Isten által ránk bízott javakból. Istenünk! Köszönjük szeretetedet, bizalmadat! Ne engedd, hogy hűtlenül bánjunk az anyagi javainkkal, és eközben elfeledkezzünk Rólad és felebarátainkról. Segíts, hogy a cél felé igyekezzünk, és olyan döntéseket hozzunk, amelyek kedvesek Előtted!