Láthatjuk, tapasztalhatjuk, csupa nyugtalanság, szenvedés, vírus mindenfelé. Folyik a csata nemcsak a vírus ellen, hanem a családokban, hazánkban, a világ minden országában is, egyre jobban dühöngenek az indulatok. Mindannyian olyan otthonra vágyunk, amelynek a falai távol tartják tőlünk a világ zaját, az emberek bűnét, irigységét, rossz – akarását. A világban, pl. kint a az utcán mennyivel több a kísértés, az elbukás veszélye, az Istentől való elszakadás alkalma, a bűn ragálya, több a nyugtalanság, a félelem, mint otthon, a házunkban! Nagy a baj, ha a külső világ nyugtalansága, a negatív emberi cselekedetek, a világias gondolkodás behatolnak az otthonunkba, és pokollá változtatja az otthonunkat. Még nagyobb a baj akkor, ha a házon kívül, családon kívül keresi valaki boldogságát. Hiába a szép lakás, ha csak arra való, hogy a vendégek gyönyörködjenek benne, és nem arra, hogy boldog otthon legyen a benne lakóknak, egy vidám, örömtelt családnak! Készítsünk olyan hajlékot, otthont, ahol élhetünk, ahol mindig örülhetünk egymásnak, és ahol jelen van Jézus Krisztus is! - - Az utolsó vacsorán Jézus így búcsúzott tanítványaitól: „Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna - e: Elmegyek és helyet készítek nektek!? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” ( Jn 14,1 – 6 )Jézus az Ő Atyjának házáról beszél, ahol majd békét talál a megfáradt lélek. De, miért ne lehetne a mi otthonunk is igazi otthonná? Törekedjünk arra, hogy a mi otthonunk, Isten országának előképe, ízelítője legyen! Tudjuk, várnunk kell még a mennyországi otthonunkra. De örüljünk annak, hogy ott sok lakóhely van. Ott leszünk mi igazán otthon! Úgyhogy amikor meghal egy hívő ember, akkor mondhatjuk szó szerint:, hogy „hazament”. Higgyünk abban, hogy van máshol egy igazi otthonunk! Könnyebben viselünk el mindent, ha él bennünk a biztos remény, hogy egy nagyon gazdag, boldog otthont készít nekünk Jézus. Higgyük el, hogy abban az Otthonban, az Isten kárpótol minden minden szenvedésért és fájdalomért, és ott boldogságra találunk! Bár készen van a számunkra, az otthon, de az oda való bejutásnak van egy feltétele. - Rá vagyunk szorulva egy kísérőre, Aki tudja az utat és elkísérhet majd oda, - ez Jézus Krisztus. Egyedül senki sem talál oda. Éljünk együtt Jézussal mindennap. Higgyünk, szeressünk, kérjünk bocsánatot Istentől, és mi is bocsássunk meg az ellenünk vétőknek! Akkor Jézus biztosítani fogja, hogy hazataláljunk. Akarjuk mi is, hogy egyszer Haza érkezzünk végleges Otthonunkba. De, addig se nyugtalankodjék a szívünk, és ne féljünk! Higgyünk a mennyei Atya, Jézus Krisztus, és a Szentlélek szeretetében!