ApCsel 2,1-13.

1 Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak
ugyanazon a helyen, 2 hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás
támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 Majd
valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és
leszálltak mindegyikükre. 4 Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és
különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik,
hogy szóljanak. 5 Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor
Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. 6
Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar
keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7
Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem
valamennyien Galileából valók-e? 8 Akkor hogyan hallhatja őket
mindegyikünk a maga anyanyelvén: 9 pártusok, médek és elámiták, és akik
Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és
Ázsiában, 10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén,
amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11 zsidók és
prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön
beszélnek az Isten felséges dolgairól." 12 Álmélkodtak mindnyájan, és
nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?" 13 Mások
azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg."

                       NEM ROSSZ, CSAK MÁS

Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és
körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus. (Kol 3,11)

Egyik barátnőm, aki más felekezethez tartozik, megkérdőjelezi hitemet,
még a megváltásomat is. Minden erőfeszítésem ellenére sem hajlandó
elfogadni, hogy én is keresztyén vagyok.
Pünkösd napján az egybegyűltek sok országból jöttek, és különböző
nyelveket beszéltek. De a Szentlélek sok embert megérintett.
Mindannyian megkapták a Lélek áldását, és saját nyelvükön dicsérték az
Istent.
Miért olyan nehéz elfogadni mások hitét? Mindannyian a magunk egyedi
érzésvilágával és értelmével születünk. Ezek a különbségek nem tesznek
bennünket rosszá, egyszerűen azt jelzik, hogy az Istentől kapott
ajándékainkat használjuk a gondolkodáshoz és érveléshez.
Isten azt akarja, hogy szeressük egymást, még ha különbözőek is
vagyunk. Ha igazán szeretjük őt, keresztyén szeretetünk átkarol
mindenkit, és segít elfogadnunk, hogy azok is képesek Istent szeretni,
akik másképpen tartják istentiszteletüket, vagy eltérőek a teológiai
nézeteik.

Imádság: Istenünk, nem egyformának teremtettél minket. Segíts
meglátnunk és értékelnünk a különbözőségben rejlő szépséget.

Ámen.