Tapasztaljuk, hogy ha nem eszünk, nem iszunk, akkor az éhezésük vagy a szomjúságunk miatt fájni fog a fejünk, és fáradtak is leszünk. Táplálék és víz nélkül élni nagyon nehéz, mert csak idő kérdése, és az erőtlenség eluralkodik. Ha nincs ételünk, vizünk, akkor kétségbeesünk, és még félem, szorongás is lehet bennünk. Amikor pedig eszünk, akkor erőre kapunk. De a kenyéren és a vízen kívül szükségünk van még Isten Igéjére, és mások szavára is, akik lelki éhségünket, szomjunkat tudják csillapítani, hogy ne legyünk elcsigázottak és kimerültek. - A mai Evangéliumban olvassuk: „Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik: „Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!” ( Mt 9, 35 -10,1. 6-8 ) Tudjuk, Jézus nem takarékoskodott az erejével, és akár alkalmas volt az idő, akár alkalmatlan, mindig hirdette az Igét. Táplálta az embereket, betegeket gyógyít mindennap, még szombaton is, mert tudta, hogy szüksége van az embereknek arra, hogy valaki elvezesse őket a zöldellő mezőkre, és a csendes tiszta vizekhez. Jézus előttünk jár ma is, táplál és vezet az igazi élet útján. De szükségünk van, lenne ma is olyan vezetőkre, aki a jó élet útján vezetnek minket! Igen, a ma élő emberek is hasonlítanak a régi lelkileg éhes, és szomjas emberekhez. Nagyon sok embertársunk szaladgál vagy megy a halál útján a kárhozat felé. Sok ember él erőtlenségben, örömtelenségben, és a baj, hogy még nem is tudják, hogyan oldják meg a lelki éhségüket, szomjúságukat. Nagy szüksége van ma is minden embernek a lelki táplálékra is, olyan Igére, amely örök életet ad! Mivel ma is: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” (Mt 9,37), ezért az első, amit kérünk Jézustól: Hívjon munkásokat, készítse fel a tanítványait, és küldje el Őket közénk! Imádkozzunk hivatásokért! Nézzünk Jézus Krisztus irgalmas arcára, és akkor meglátjuk, hogy Jézus hív minket is, és számít ránk! Testvérek! Kívánok jó adventi lelki – testi készülést mindenkinek!