Jób 1

.

1 Élt Úc földjén egy Jób nevű ember, aki feddhetetlen és becsületes
ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat. 2 Hét fia és három
leánya született neki. 3 Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz pár ökör
és ötszáz szamár volt a jószága, és igen sok szolgája volt. Ez az ember
tekintélyesebb volt minden keleti embernél. 4 Fiai lakomát szoktak
tartani odahaza, mindegyik a maga napján. Ilyenkor üzentek három
nőtestvérüknek, és őket is meghívták, hogy velük együtt egyenek és
igyanak. 5 Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött
Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi
égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha
vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni
Jób minden alkalommal.
6 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR
előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is. 7 Az ÚR megkérdezte a Sátánt:
Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott
jártam-keltem. 8 Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e
szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és
becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. 9 A Sátán így
felelt az ÚRnak: Nem ok nélkül féli Jób az Istent! 10 Hiszen te
oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját
megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. 11 De nyújtsd csak ki a
kezed, és tedd rá arra, amije van, majd káromol még téged! 12 Az ÚR ezt
felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem
vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elől.
13 Egyszer, amikor Jób fiai és leányai lakomáztak, és borozgattak
elsőszülött testvérük házában, 14 hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt:
A marhákkal szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek. 15 De a
sébaiak rájuk rontottak, és elvitték azokat, a legényeket pedig
kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 16
Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Istentől tűz
hullott az égből, amely megégette, és elpusztította a juhokat és a
legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 17 Még ez
beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: A káldeusok három
csapatban rajtaütöttek a tevéken, és elvitték azokat, a legényeket
pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak
neked. 18 Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt:
Fiaid és leányaid lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük
házában. 19 De hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette
a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én
menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. 20 Jób ekkor fölállt,
megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve
leborult, 21 és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen
is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! 22
Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el
megbotránkoztató dolgot Isten ellen.

                          ÖRÖM AZ ÚRBAN

Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta,
az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve! (Jób 1,21)

Amerikai utazásommal kapcsolatos örömömet és izgalmamat az aggodalom
homályosította el. Két feladott poggyászom elveszett. Nyomasztó volt,
és az aggódás rabja kezdtem lenni, ami egészségtelen volt rám és a
körülöttem lévőkre nézve is.
Ekkor Jób fenti szavai jutottak eszembe. Jób elvesztette minden értékes
javát és a családját is. Csak elképzelni tudom fájdalmát. Mégis, amikor
olyan sok szenvedést élt át, akkor is képes volt áldani az Urat.
Rájöttem, hogy én is üresen, minden nélkül jöttem ebbe a világba, és
úgy is fogok távozni. Jóbbal ellentétben én csak két csomagot és azok
tartalmát vesztettem el. A családom boldog és egészséges, és Isten sok
áldásában volt már részem, amelyek mindegyikéért köszönettel tartozom.
Ez a gondolat örömmel töltött el, békét adott elmémnek és biztonságot,
amelyre szükségem volt. Isten szolgájának, Jóbnak a szenvedését és a
válaszait tekintve rádöbbentem az én szenvedésem csekélységére.

Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük neked a békét és a kényelmet. Taníts
minket benned bízni és reménykedni a bőségben és hiányban egyaránt.

Ámen.