Utánozhatatlan örök szeretet: János 3, 16.

A világot teremtő és fenntartó, örökkévaló Isten, olyan mérhetetlen és utánozhatatlan szeretet birtokában van, mely felülmúl, minden emberi elképzelést!

A János 3, 16. minden Bibliaolvasó ember előtt, ismeretes. Mégis, még ma is, van üzenete, a ma embere számára. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” János. 3, 16.

A láthatatlan Szentháromság Isten, Fiában: Jézus Krisztusban vált láthatóvá, emberi szemek számára. Az a csodálatos összhang, mely a Teremtés kezdetétől működik, a világegyetemben, csodálatba és ámulatba ejti az embert.

A hatalmas világűrben, a legkisebb és a legnagyobb bolygó is, óramű pontossággal működik, már kezdet óta! Bár Alkotóját nem láthatjuk, Ő mégis ott van a legkisebb élőlény, vagy tárgy mögött is!

Figyelme: egyszerre terjed ki mindenre.

Csodálatos életenergia van, mindenben. Abban is, a mi szemmel látható és abban is, a mi nem látható. De a legcsodálatosabb az, hogy Isten, szereti is, az általa teremtett világot!

Ha bár jellemzi Őt, hatalma, szentsége és igazsága, mégis, felülmúlhatatlan a szeretete! Úgy szeretni, ahogyan Isten szeret, nem szerethet senki, se égen, se földön. Ezt a mérhetetlen szeretetet, a Sátán megrendíthette kissé, de annak csodás kiáradását, soha nem tudta és nem tudja, megakadályozni! Bár lázadása által, sikerült neki, elválasztani Istentől, az angyalok egyharmadát, még az Isten képmására alkotott embert is, ámde, Isten szeretete, talált módot arra, hogy önfeláldozó, szánó szeretete által, győzelmesen ellensúlyozza, a Sátán lélekromboló támadásait!

De hogyan is lehetne, a legkisebb győztes esélye is, egy teremtménynek, Teremtőjével szemben! Sehogy!

Bár a Sátán támadása, igen mély fájdalmat és szomorúságot okozott Istennek, de ránk áradó nagy szeretetét, nem tudta megakadályozni. Milyen csodálatos.

Még nem is létezett ez a látható világ, de Isten már akkor, készített egy csodálatos mentő tervet, a majdani bűnbe eső ember, megmentésére! Hiszen a Sátán, Isten elleni lázadása, még a világ teremtése előtt ment végbe. De a mindent tudó Isten, már akkor tudta, hogy a Sátán, az első megalkotott embert, bűnre fogja csábítani. És az Isten, alkotó kezéből kikerült embert, szembe fogja fordítani, Alkotójával.

Ez a szomorú történet, pedig már, jól ismert előttünk. Isten, az ember iránti mély szeretetéből, csodálatosan szép kertet ültetett, az első ember számára. Az Éden kertjét. És látva az ember magányát, segítő társat is adott melléje.

El sem tudjuk képzelni, milyen szép, milyen gyönyörű lehetett, a bűnt még nem ismerő emberpár élete, Isten közelében. Hiszen láthatta Alkotóját, beszélhetett Vele, sétálhatott Vele, az Éden kertjében.

Isten, azonban az embert, önállóvá és gondolkodóvá tette. Az ember, szabad akarattal rendelkezett. Isten, egy tiltott fát is ültetett a kertben, hogy az embert, próbára tegye, vajon tud e, ellent állni a tiltásnak, vagy sem. A Sátán azonban résen állt, hogy hazugság által, az első emberpárt, szembe fordítsa, alkotójával. Ami sikerült is neki.

Sajnos, az ember, nem tudott ellent állni a Sátán csábításának! Isten atyai szíve, megszomorodott ugyan, de az ember iránti szeretete, továbbra is, rendületlen maradt. Bár Szentlelkét, visszavonta az emberből, így az ember, lelkileg meghalt, Isten számára!

Az ember elveszítette lelki látását is, de testileg, élt tovább. Azonban, engedetlensége, félelmet keltett szívében, és menekülni igyekezett Isten elől, mivel meglátta mezítelenségét, és a kert bokrai közé menekült előle. Isten azonban, emberszeretete folytán, nem hagyta a bűnre csábult emberpárt, magára, utána ment, felruházta, de ki küldte az Éden kertjéből, bűnös engedetlensége miatt!

Aztán, múltak a világtörténelem véres, viharos, évszázadai, de Isten, csodálatos emberszeretete, továbbra is, fel – felcsillant, rövid időre, az emberek élete felett. Jelezte, hogy az ember, Isten elleni lázadása és engedetlensége ellenére sem, feledkezett meg róla, és csak idő kérdése volt, hogy ezt az áldatlan állapotot, áldozatos szeretetével, áldottá, és örömtelivé változtassa!

És csodák csodája, az idők teljességében, Isten mérhetetlen emberszeretete, egy rövid időre, Fiában, Jézus Krisztusban, jelent meg a földön! És az ártatlan, bűntelen Fiú, végig járta az emberi nyomorúság és szenvedés rögös útját, Jászolbölcsőtől a keresztfáig!

Pedig Isten: hatalmánál fogva, pillanat alatt, megsemmisíthette volna, az egész bűnbemerült világot! De nem tette. Megtehette volna, hogy minden embert üdvözítsen! De nem tette. És erőszakot sem alkalmaz, senkivel szemben.

Hanem olyan szívet és lelket megrendítő áldozatot mutatott be a Golgotán, a kínkereszten, hogy annak a kínszenvedésnek, csak a látása is, mélyen megrendítse, a bűn által elcsábított embert. És ennek az önfeláldozó szeretetnek láttán, magába roskadjon, és a feléje áradó lélekmentő szeretetnek fényében, megláthassa saját lelki nyomorúságát, és azt, hogy saját bűneit, kötelékeit, bilincseit, önmaga: képtelen, feloldani!

Ám ha hittel, oda fordul, Isten, mentő szeretetéhez, nyomban lehullnak, kötelékei, bilincsei!

Mert Isten, bűnbocsátó szeretete, örökkévaló szeretet!

Mégis, akit a véres Golgotai események, nem tudnak megrendíteni, annak az embernek, kőszíve van. A feltámadott Jézus Krisztus keresztjénél, kétfelé válik az út.

Aki hisz Benne, annak, az örökkévalóság útja, új örök, és dicsőséges honba vezet. Melynek káprázatos fényét, dicsőségét, most még, leírni sem lehet.

Aki pedig nem fogadja el, ezt a drága, mégis ingyen felkínált váltságot, úgy arra, a kárhozat, örök gyötrelme vár!

Fájó szívvel, imádkozom azokért az emberekért, akik: akár büszkeségből, akár közömbösségből, vagy vállat vonogatva, vonulnak el, Jézus keresztje előtt, és nem rendíti meg őket, hogy az ártatlan és bűntelen Jézus, értük is, helyettük is, elszenvedte, a bűn miatti halálos ítéletet! Önmagára vállalta halálos bűneiket, és azért halt meg, és támadott fel a halálból, hogy ők felszabadulva bűneik terhétől, Isten, bűntelen gyermekeiként, vonulhassanak be, dicsőséges örök országába!

Ezt a bizonyságtételt, a múló esztendő utolsóelőtti napján írtam, Isten szentlelke által.

Azzal a nem titkolt reménnyel, hogy Isten lélekmentő szeretete, legyőzhet bennük, minden ellenállást és keménységet.

És lelküket, megváltott életüket, bele helyezhetik Isten hatalmas, mentő kezébe! És ez az áldott lélekmentő kéz, őket is átsegítheti, ebből az elmúló világból, Isten, megváltott gyermekeinek, örökkévaló boldog, országába. 

Írta: Pecznyík Pál 2013-ban.