ÁLDÁS BÉKESSÉG!

Szeretettel küldöm olvasásra ...a rádióban elhanzott Református félóra

írott anyagát.

Áldott szép napot kívánok - szeretettel

Gondolatok Máté evangéliuma 13. fejezete alapján

"Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. De, amikor az emberek aludtak, eljött az ő ellensége és konkolyt vetett a búza közé és eltávozott. Mikor, pedig szárba szökkent a vetés és termést hozott, felütötte fejét a konkoly is. A gazda szolgái előállottak és így szóltak: Uram, nemde tiszta magot vetettél te a földedbe? Honnan van azért benne a konkoly? Ő, pedig azt mondta nekik: Valamelyik ellenségem cselekedte ezt. A szolgák erre azt kérdezték: Akarod, hogy nekilássunk és kigyomláljuk a konkolyt? Ő azonban így szólt: Nem, mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt esetleg a búzát is kiszaggatnátok. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig." (Máté 13:24-30.)

Vágyunk egy olyan kertre, egy olyan világra, ahol nem nő gyom. Jó lenne, ha az Isten országa kitisztítana minden rosszat ebből a világból. Sokszor úgy élünk és dolgozunk, mintha ez lehetséges volna. Hiszen, olyan nehéz elfogadnunk a tökéletlent. Ez a példázat - többek között - arról is szól, hogy az Isten országa e világban nem a tökéletesség világa. Az Isten vetése is elgazosodik. Bármilyen furcsa ezt hallani, tapasztaljuk is, hogy nem abban különbözik az egyház minden más intézménytől, hogy tökéletes.

Ma annyira összezavarodott minden. Az emberek keresik a támpontokat. Nagy baj van akkor, ha nem látjuk a lényeget. Ha nem tudjuk kiválogatni a fontos dolgokat az ügyek forgatagából. Irtózatosan sok minden vesz bennünket körül, és talán a legfontosabb emberi feladat a lényeglátás.

Ilyen zűrzavaros időszakokban, ma is, megjelenik egy olyan eszme, amelyik valamiféle kettős világlátást kínál az embereknek. Van a jó és a rossz, ez a két erő küzd felettünk. A gonosz és a jó küzdelme ez a világ, és minden dolgot valamiképpen be lehet sorolni e két pólusba. Ez a világlátás segít az embereknek abban, hogy eligazodjanak. Van, aki erkölcsösökre és erkölcstelenekre, van, aki demokratákra és szélsőjobbosokra, van, aki magyarra és nem magyarra, van, aki katolikusra és protestánsra osztja a világot. De van olyan egyház, ahol hangsúlyozzák, hogy még a templomba járók között is vannak a hívők és a hitetlenek, ez két egészen külön világ.

Van valami veszedelmes ebben a gondolkodásban. Az, hogy nagyon kényelmessé tesz. Ülök a fotelben, és nézem, amint a nagy erők összecsapnak a fejem felett, én úgysem tehetek sokat. Ebben a kényelemben aztán az ember olyan dolgokat is megtesz, amik semmiféle norma szerint nem helyesek. Ha két erő küzd egymással, akkor az apró részletek úgysem számítanak. Ezért ezekben a zűrzavaros korokban, - mint a miénk is - az erkölcstelenség soha addig nem látott méreteket ölt. De az érem másik oldala is igaz. Ez a kettős világlátás némelyeket elképesztő aktivitásra sarkall. Itt a nagy küzdelem, amelyben a sötétség és a világosság csatázik, nem mindegy melyik nyer, tehát nekünk is harcba kell szállnunk, a példázat szavaival: gazolnunk kell, különben végünk lesz. Magam előtt látok egyháztagokat, akik teljes erőbedobással dolgoznak, küzdenek Isten munkájában, mintha nem tudnák, hogy alapvetően Isten az, aki cselekszik. Összetévesztik a mániákusságot a hittel. Ez a kettős világlátással, hogy eltávolít a valóságtól, eltávolít a teremtett világtól. Az egész európai kultúrának most nagy tétje az, vajon képes-e ettől a kettős világlátástól függetlenül gondolkodni? Mert virtuális világokat gyártunk, és a gazdagság, a pénz oltárán áldozzuk fel a Földet. Úgy élünk, hogy szükségünk van álvilágokra, intézményekre, gépekre, rendszerekre, bankokra és mindenféle szervezetekre, amik újabb és újabb álvilágokat, álproblémákat gyártanak, és észre sem vesszük, hogy mindennek az oka az, hogy nem egységben szemléljük az életünket, hanem darabokra szaggatjuk, testre és lélekre, szellemi magaslatokra és földi dolgokra.

Isten egy szép és kerek világot teremtett. Istennek nincsen rossz ellenpárja. Bár a gonosz valóság hihetetlen erővel terjed, nekünk erre nem az a helyes válaszunk, ha minél precízebben megfogalmazzuk a rosszat, és irtjuk, hanem hogy Isten kegyelmébe még erősebben belekapaszkodunk. Mert életünk tétje az a furcsa ellentmondás, hogy bár az ördög, a gonosz erősebben működik, hihetetlenül terjed, valójában nagyon gyenge. A végén a búza az, amelyik terem még a gaz között is. Adja meg Isten, hogy ezzel a lényeglátással tudjuk szemlélni a világot, Isten szeretete felől lássuk a dolgokat és ne a mai világ, a romantikus filmek kettős játékában. Ámen.

A Református Félóra 2012. június 27-i műsorának teljes szövege (kattintson ide)

A műsorban Bod Péter születésének háromszázadik évfordulójáról esik szó