ÁLDÁS, BÉKESSÉG!

ÖSSZEVÁLOGATTAM NÉHÁNY CIKKET, MIKÉNT VALL A REFORMÁTUS HITVALLÁS A SZENTEK TISZTELETÉRŐL!

GONDOLATÉBRESZTŐNEK SZÁNTAM KOMMENTÁR NÉLKÜL.

REMÉLEM, HASZNÁRA TUDTAM LENNI KÖZÖSSÉGÜNKNEK EZEN VÁLOGATÁSOMMAL!

REFORMÁTUS SZENTEK

A reformáció idei 490. évfordulóján úgy gondoltam, inkább a magyar protestánsokról emlékeznék meg. Olyan híres, hívő emberek listáját állítottam össze, akik egész életükben (vagy megtérésüket követően) hűek maradtak Krisztushoz, igyekeztek igaz keresztyénként élni és református hitvallásukat és hitelveiket is megtartották, sőt az egyházban is jelentékeny szerepet töltöttek be (és hűek, élnek, töltenek...). Életük központi mozgatórugója egyedül Krisztus volt.

"Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtarottam..."
(2Tim. 4,7)

Apáczai Csere János (filozófus, pedagógus) 1625-1659,  Áprily Lajos (költő, műfordító) 1887-1967,  Balczó András (olimpikon öttusázó) 1938-,  Csók István (festőművész) 1865-1961,  Diószegi Sámuel (lelkész, botanikus) 1761-1813,  Édes Gergely (lelkész, költő) 1763-1847,  Fazekas Mihály (író, költő, botanikus) 1766-1828,  Gyökössy Endre (lelkész, pszichológus) 1913-1997,  Hűvösvölgyi Ildikó (színművész) 1953-,  Illés Lajos (zenész, zeneszerző, kántor) 1942-2007,  Kazinczy Ferenc (író, költő, nyelvújító) 1759-1831,  Lórántffy Zsuzsanna (fejedelemasszony) 1600-1660,  Méliusz Juhász Péter (püspök, író, botanikus) 153?-1572,  Németh László (író, esszéista) 1901-1975,  I. Rákóczi György (fejedelem) 1593-1648,  Sütő András (író) 1927-2006,  Szabó Magda (író, műfordító) 1917-,  Tinódi Lantos Sebestyén (költő, zeneszerző, zenész) 1510-1556,  Vay Ádám (szabadságharcos, főkapitány) 1657-1719,  Wass Albert (író, költő) 1908-1998,  Zrínyi Ilona (várvédő, fejedelemasszony) 1643-1703,  Zsindelyné Tüdős Klára (jelmeztervező, néprajzkutató) 1895-1980.

Az ábécés listába csak olyan reformátusokat (általában kerülve az egyházi személyeket) tettem, akiknek hitéletéről, tetteiről, keresztyén hitéről találtam információt. Ezért talán kimaradtak olyanok is, akik méltók lettek volna egy-egy "betűre", de olyanok nem kerültek bele, akikről "bizonyságot" nem találtam.

A listából a betűk szűkössége miatt olyan nevek maradtak ki, mint Bethlen Gábor, Bolyai Farkas, Irínyi János, Kölcsey Ferenc, Mikes Kelemen, Reményik Sándor, Tompa Mihály és még többek...

A hála és a dicsőség egyedül Istené legyen értük és a reformációért!

(FORRÁS:Tomi plenni blogja www.plenni.hu 2007-10-31 08:00)

KERESZTÉNY EGYHÁZAK ÉS A SZENTEK

(FORRÁS: www.unnep.eu)

MIT JELENTENEK A SZENTEK A REFORMÁTUSOKNAK

ÁLLAMOT ALAPÍTOTT

“Uram, a te ítéletedet adjad a királynak!”

Augusztus 20-ra készülve eszembe jutnak diákkorom történelemkönyvei. Olvasom bennük gondolatban
államalapító királyunk nevét: “I. István” Néhol így: “I. (Szent) István.” Amikor én az iskolapadban
ültem, az volt a fontosabb, hogy hányadik király volt e néven István, és nem az, hogy milyen
életminoséggel uralkodott. Nemrégen azonban kezembe került egy könyv, amelyikben jólesően
olvastam az államalapító nevét ilyenképpen: “Szent (I.) István.”
Egész népünk számára fontos lenne ez a gondolkodásbeli váltás. Érezzük is ezt egyre többen. És itt nem
a “klerikális reakció” szólal meg, hanem az utca embere. Egy esti televíziós beszélgetés során az egyik
résztvevő egy felmérésből idézett. Azt vizsgálták, hogy az emberek mit tartanának a legfontosabbnak a
közéletben. Valahol az első helyen ez állt: “megbízható, hiteles, elkötelezett vezetők”. Szent István
politikáját, államalkotó hatalmas művét sokan, sokféleképpen értékelték és értékelik ma is. Arról is sok
vita folyik, hogy az ország keresztyénné létele mennyire volt őszinte és mennyire volt politikai
(kényszer) döntés.
Egy dolgot azonban senki nem tudott megkérdőjelezni: István elkötelezett, hiteles, meggyőződéses
keresztyénségét. Vagyis “szentségét”. Legfeljebb elhallgatta, zárójelezte, mellékesnek tartotta egy-egy
kor.
Nekünk reformátusoknak természetesen egészen mást jelent a “szent” jelző, mint római katolikus
testvéreinknek. Számunkra nem az egyház által kanonizált, hitük szerint plusz érdemeket szerzett
embereket takar ez a kifejezés. De mi is használjuk, nekünk is fontos. Sőt, nekünk is életünk célja. Isten
akarata a ti szentté lételetek -mondja a Biblia. És ez azt jelenti, hogy testestül-lelkestül, egész
valónkkal, teljes életünkkel Istenhez kössük magunkat. Hiszen szent csak az és úgy lehet, aki a
Szenthez, az egyedül Szenthez tartozik. Akit Ő megszentel. Aki pedig ennek a szentségnek valóban
részese, az nemcsak a templomban, nemcsak kegyességében, hanem a közéletben, a gazdaságban, a
politikában is ennek az alapján áll és cselekszik.
Úgy látom, Szent István királynak ez volt és ez ma is a titka. Őt magát nem lehet soha megkérdőjelezni.
Döntései, törvényei, politikája újra meg újra a kritika tüzébe kerülhetnek. Ő saját személyében azonban
örökre mérce. Azért, mert hiteles, elkötelezett, megbízható, “szent” uralkodó volt. Korunkban, amikor
ígéretekkel, tettekkel, szavakkal, pénzzel s ki tudja még, mivel akarjuk mérni az embereket, álljunk
meg az ünnepen, és gondoljunk arra: mérjük az embert önmagával. És akkor nem a nagyobb hangú lesz
az igaz, a nagyobb, hanem az, aki emberséges ember. Aki saját maga személyében jelent többet, mást.
Magyarország első királya azért példaértékű mindig, mert az volt, aki volt. Nem akart mást tenni, mint
amit érzett, amire hite vezette. Nem szóval hirdette a hitet, erkölcsöt, alkotni akarást, felemelkedést,
megmaradást, hanem ez volt az élete. A történelem bebizonyította: amikor ilyen “szent király”,
meggyőződéses, hiteles vezető állt az ország élén, akkor a nemzet mindig megtalálta helyét, küldetését,
önmagát. Akkor odaállt vezetője mellé és nem félt áldozatot hozni. De azt soha nem hitte el a nemzet,
amikor valaki magát hazudta szentnek. A nemzet “szentté avathatott” vagyis felismerte a hűség,
elkötelezettség, őszinteség jeleit, ami nem mindig esett egybe az egyházi kanonizációval (pl. Aba
Sámuel, I.Géza király esetében stb.). A nemzetet azonban soha nem lehetett becsapni, és nem lehetett
a feje felett “szenteket” kreálni.
Egy Istenhez tartozó uralkodó ünnepén mi sem lehetne természetesebb, mint az, hogy vezetők és
vezetettek, országunk nagyjai és a “kisemberek” is odaállnak Isten elé. Megvizsgálják -megvizsgáljuk-
mennyire őszinte, mennyire hiteles, elkötelezett, mennyire Istenhez kötődő, azaz mennyire szent az
életünk. Egész népünk, és az egész emberiség megújulásának itt lehetne az alapja. Addig is, amíg ez
megtörténik magas, állami szinten is, könyörögjünk a címben idézett 72.zsoltár szavaival elöljáróinkért,
népünkért.

Gerecsei Zsolt

(FORRÁS: www.parokia.net  Hét határ 24.lapszám 2005-08-08)

II A MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁS

XXIV. RÉSZ

Az ünnepekről, a böjtökről és az eledelekben való válogatásról

1…..

2….

3. Teljesen helyeseljük továbbá, ha az egyházak a keresztyén szabadság szerint az Úr születése, körülmetéltetése, szenvedése, feltámadása és mennybemenetele, valamint a Szentléleknek a tanítványokhoz történt elküldése emlékezetét kegyesen megünnepelik. Az embereknek vagy a szenteknek rendelt ünnepeket azonban nem helyeseljük. Mert az ünnepnapok bizonyára a törvény első táblájára vonatkoznak és egyedül Istent illetik: a szenteknek rendelt és általunk eltörölt ünnepekben pedig általában igen sok érthetetlen, haszontalan és tűrhetetlen dolog van. Egyébiránt megengedjük, hogy nem haszontalan dolog az, ha a szentek emlékezetét, a maga helyén és idején, egyházi beszédekben a népnek ajánlják és az ő jó példáikat utánzás végett mindenkinek felmutatják.