A keresztyének szóhasználatában bizonyos fogalmaknak olykor más az értelmük, mint a köznapi nyelvben.
Ezek egyike a "reménykedni".

Világi értelemben reménykedni többnyire azt jelenti, előre örülni valaminek, ami még nem látható.
Ha valakinek például súlyos anyagi gondjai vannak, akkor azt mondhatja:
"Remélem, hogy azért minden rendbe jön."
De egyáltalán nem bizonyos abban, hogy ez így is lesz.
Reménysége talán nem is más, mint vágyálom.

Pál mondja a Róm. 8/24.-ben:
"A látható reménység már nem reménység, mert amit lát az ember, miért remélné is azt?"
Mindenesetre minden reménységnek a jövővel van dolga.

Ami a keresztyén reménységet minden más reménységtől megkülönbözteti, az, hogy Isten Igéjének ígéretein alapszik és ezért teljesen bizonyos.
Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya.
Zsid. 6/19.

Woodring mondja:
"A reménység olyan hit, amely rábízza magát Isten Igéjére és abban a biztonságban él, hogy amit Isten megígért vagy előre megmondott, be is következik."

John White ezt írja:
"Észre fogják venni, hogy a reménységet a bizonyosság értelmében használom.
A Szentírásban a reménység a jövőbeni eseményekre vonatkozik, amelyek bekövetkeznek, függetlenül attól, hogy mi jön.
Nem ábránd, amely ideiglenesen megjavítja kedélyünket és arra késztet, hogy tovább haladjunk vak és kikerülhetetlen sorsunk beteljesedése felé.
A reménység minden keresztyén élet alapja.
A végső valóságot ábrázolja ki."

Mivel a hívő ember reménysége Isten ígéretein alapul, ezért sohasem szégyeníthet meg vagy okozhat csalódást.
Woodring mondja:
"Az a reménység, amely Isten ígéretén alapul, az Ő hűségére támaszkodik és nem csalódhat."

A keresztyén reménység jó reménység.
"Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,"
2Thessz. 2/16.

Áldott reménységnek is nevezi a Szentírás, különösen az Úr visszajövetelével kapcsolatosan:
"várva áldott reménységünket és a mi nagy Istenünk és üdvözítő Jézus Krisztusunk dicsőségének megjelenését,"
Tit. 2/13.

Végül pedig élő reménység:
"Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmából újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által"
1Pt. 1/3.

A reménység képessé teszi a keresztyéneket arra, hogy szinte véget érni nem akaró várakozás, fáradozás, üldözés, sőt mártíromság közepette is kitartsanak.
Mert a keresztyén ember tudja, hogy az ilyen élmények csak tűszúrások az eljövendő dicsőséghez képest.Ámen.