Róm 8,28-39.

28 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra
szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. 29 Mert akiket
eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká
legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.
30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket
elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat
meg is dicsőítette.
31 Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32 Aki
tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne
ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33 Ki vádolná Isten
választottait? Isten, aki megigazít. 34 Ki ítélne kárhozatra? A
meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és
esedezik is értünk? 35 Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől?
Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy
mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36 Hiszen meg van írva:
"Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint
vágójuhokat." 37 De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki
szeret minket. 38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet,
sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem
hatalmak, 39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény
nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus
Krisztusban, a mi Urunkban.

                     SEMMI SEM VÁLASZTHAT EL

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki
hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)

Kétségbeestem, amikor az orvos közölte, hogy a pocakomban növekvő
kisbabámnak nem dobog a szíve. A szülést pénteken korán reggel
indították be. A lelkipásztorom tanácsára a Róma 8-at olvastam aznap.
Mégis távol éreztem Isten szeretetét, és könnyek között a kicsim
elvesztése miatt szomorkodtam.
Késő délután beengedték a szülőszobába a lelkipásztort. Közel húzta a
székét, és halkan emlékeztetett: "Isten tudja, milyen nagypénteken
szenvedni." Ekkor úgy éreztem, Isten arca jelenik meg előttem. Teljesen
elfeledkeztem arról, hogy nagypéntek volt! Harminc perc múlva halva
született meg a kisfiam. Zokogtam, de vigaszt adott a gondolat, hogy
Isten az ő egyszülött Fiát adta értem, hogy a bűneim eltöröltessenek,
és a mennyország részese lehessek. (Jn 3,16)
Itt a földön fájdalmas helyzeteket élünk át, amik összezavarnak,
elszomorítanak és kiábrándítanak. De a Biblia azt ígéri, hogy a
mennyben Isten "letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz
többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az
elsők elmúltak." (Jel 21,4) Húsvét vasárnap már arra emlékezünk, hogy
semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől.

Imádság: Atyánk, amikor csalódottságunkkal és veszteségünkkel küzdünk,
segíts emlékeznünk szeretetedre.

 Ámen.