Nagyon sokan örülnek annak, ha ujjal tudnak rámutatni a bűnösre, vagy tudnak róla beszélni. Sok ember ezzel a saját tisztaságát próbálja igazolni. Azt gondolják, hogy ők most Istent szolgálják azzal, hogy a bűnöst megfegyelmezik, megszégyenítik, elítélik, sőt kiirtják maguk közül. Azért teszik, mert úgy érzik, az igazságnak kell győzni, ezért magukat ki is kiáltják győztesnek. Az ítélkezésükkel nemcsak egy bűnös asszonyt ítélnek el, nemcsak az asszony lelkébe is belegázolnak. A mai történetet érdemes átelmélkednünk, mert arról szól itt Jézus, hogy a törvényt, mindig szeretettel kell alkalmazni, és egy ember a bűnös helyzetén, mindig az irgalom a megbocsátás segít. - - „Abban az időben Jézus kiment az Olajfák - hegyére. Kora reggel pedig újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította; „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél.” ( Jn 8, 1 – 11 ) Igaz, hogy nem jó a bűn, de milyen az a lelkület, amikor nincs meg valakiben az irgalmasság, a szeretet, hanem kegyetlen ítélkezés van. Sajnos vannak emberek, akik szóban és cselekedetben úgy ki tudják osztani azt az embert, aki bűnös vagy embereket, és nem hajlandók megbocsátani. Jézus amikor ír a földre, vagy ki is mondja: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” - kiderül, hogy nincs bűntelen ember. Minden ember bűnös, de a bűnös embereken, rajtunk, csak az Isten, és az emberek szeretete, irgalma, jósága segíthet, az tud jobbá tenni, fölemelni, megmenteni, és nem az ítélkezés. Mondhatnátok: De hát az amit az asszony elkövetett, azért csak nagy bűn! Mondhatnánk: De vajon nagyobb bűn - e, amit ez az asszony elkövetett, mint amit ezek tesznek? Tudniillik ők – ítélkeznek. Jézus kellett ahhoz, hogy felnyissa azok szemét, akik a törvény szerint akartak eljárni. És amikor megenyhült a szívük, akkor már a szeretet diktált nekik, és akkor már az ítéletet senki nem merte vállalni. Egyik a másik után elkullog némán. Mi is lépjünk ki az ítélkező sorából! Gyakoroljuk inkább az irgalmasságot, és a szeretetet. Jézus ott maradt az asszonnyal: „Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél.”