Reményik Sándort sokat kérdezgették kiskorában: Mi leszel kisfiam, ha nagy leszel? A „Lámpagyújtogató” versében így ír erről: - - „Lámpagyújtogató” - feleltem én. // A gyermek együgyű feleletén / Nevettek akkor szülők, ismerősök. / Mért volt, mért nem volt, én azt nem tudom. / Nekem a csendes ember imponált, / Ki ballagott a bús utcák során, / S amerre ment, / Világosság támadt a nyomdokán. // Csak felnyújtott egy lángvégű botot, - Egy lobbanás - s az ember főlehajtva / Az esti csendben tovább baktatott. // Csak ment tovább a sötétség fele. / Ámde mögötte diadallal égtek / A lámpák, miket meggyújtott keze. // Egyszer volt, rég volt, hogy kérdezték tőlem: „Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?” / Azóta sokat vívtam, verekedtem, / Azóta sűrűbb lett az éjszaka. / És végül - lámpagyújtogató lettem.” - - Az Evangélium megvilágítja Jézus tanítását. - „Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon.” ( Lk 8,16 )- Be kell vallanunk, hogy amikor nem beszélünk hitünkről másoknak, lámpásunkat véka alá rejtjük, ágy alá dugjuk. Hányszor volt már életünkben, hogy a családtagjainkkal, a barátainkkal, a szomszédunkkal, a munkatársunkkal vagy az ismerősünkkel beszélgettünk, és úgy mentünk tovább, hogy semmi jelét nem adtuk annak, hogy keresztény emberek vagyunk. Pedig bizonyára lett volna alkalom kimutatni hitünket. De, az is előfordult már az életünkben, hogy a beszélgetőtársunk hozta szóba az Istent, és mi inkább elrejtettük a fényt. - Az is előfordult már, hogy mások problémáira, nem Jézus vagy az Evangélium tanításával adhatunk feleletet, hanem inkább félénken némák maradtunk. - Ne feledjük el, hogy a lámpa fényt ad, és a lámpa a házba vezető utat is láthatóvá teszi. Mindenki a sötétségből jön a világosság felé. A mi saját lámpánkat is meggyújtották a sötétség közepén, és ezért válhatunk mi is fényt adóvá. Kötelességünk is, továbbadni a fényt! - - Nem zárhatjuk magunkba a kapott fényt, mert másoknak is utat kell mutatnunk. Ha edény alá rejtjük a fényt, amit kaptunk, és amit meg kellene mutatnunk másoknak, akkor a mindennapi életet tesszük sötétté, és ezzel rögtön láthatatlanná válik az Isten Országa miattam. Ha eldugjuk a fényt amit kaptunk, vagy letakarjuk egy edénnyel a lángot, akkor a láng rövidesen kialszik. - Nem elég a belső szobában kereszténynek lenni, hanem kifelé is ki kell mutatni! - - Volt e már életünkben csak egy ember is, aki lámpásunk fényénél láthatta meg Isten szeretetét? - A lámpának egyszerűen a lámpatartóban a helye, és nem az ágy alatt.- - Természetes, nem egyénenként, hanem együtt kell világítanunk. A közös fényben nagyobb az esély arra, hogy a fény elől rejtőzők is, fényhez szokjanak. Az Istentől kapott fényünk, ha nem rejtjük el, akkor biztosan megfogja megmutatni a szeretetet. A fénygyújtogatás, életünk olyan tevékenysége, amelyet kitartóan és serényen kell végezni, és soha nem lehet abbahagyni. Azt kívánom és kérem, hogy soha ne rejtegessük az Istentől kapott fényünket, hanem mutathassuk meg egész életünkben.