Lk 23,39-43.

39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: "Nem te
vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is." 40 De a másik
megrótta, ezt mondva neki: "Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon
ítélet alatt vagy! 41 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését
kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el." 42 Majd így szólt: "Jézus,
emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba." 43 Erre ő így
felelt neki: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban."

                           SOHASEM KÉSŐ

Még vár az Úr, hogy kegyelmezzen, még hallgat, hogy irgalmazhasson.
Boldogok, akik benne reménykednek. (Ézs 30,18)

Szokássá és elcsépelt közhellyé vált az a sok esetben helytelenül
használt megjegyzés, hogy túl késő már, túl idős vagy ahhoz, hogy
valamibe belefogj, kitanulj egy új szakmát, elvégezz egy iskolát, vagy
esetleg belédívódott rossz szokásaid elhagyásával átformáld az életed.
Azonban, ez a mondat nem igaz!
Egyik közeli ismerősömnek már gyermekkora óta dédelgetett vágya volt,
hogy kamionsofőr legyen, de a sors valahogy mindig más irányba terelte
életét. Mesélte, hogy milyen sokszor fonta körül a kényszerű és
fájdalmas belenyugvás szorító érzése, de ennek ellenére ő nem adta fel,
hű maradt álmaihoz, reménnyel átszőtt szilárd akaraterővel letépte
gondolatairól az újra és újra rátelepedő kétségek hálóját, és most, túl
az ötvenedik évén, arcán boldog mosollyal, egy hatalmas kamionnal rója
valahol a világ másik felén a végtelenbe nyúló utakat.
Hitéletünkkel sincs ez másként, a halálos ágyon, az utolsó perceit
számláló beteg is tarthat bűnbánatot és felajánlhatja lelkét az Úrnak
még akkor is, ha egész életét ateistaként élte le. Isten örömmel tárja
ki karjait a megtérő bűnösök felé és a végítélet napján, nem tesz
hátrányos megkülönböztetést azokkal szemben, akik csak földi létük
alkonyán tették le lelküket.
A "sohasem késő" örömhírének szűnni nem akaró biztatása adjon erőt
minden kétkedőnek a hétköznapok viharaiban..

.

Imádság: Uram, köszönöm türelmes várakozásod. Ámen.