Az Igehirdetés a Mezőkaszonyi Református Egyházközség honlapjáról származik (www.reformatus.com.ua) /Kárpátalja-Beregi Egyházmegye/!

Jósiás reformjai (Sola scriptura)

Ige: 22, 23, 1-3

 2009-es esztendő, a református egyházunkban, Kálvin-évként van számon tartva. Ugyanis 500 esztendeje, 1509-ben, a faranciországi Noyon városában született egyházunk legmeghatározóbb személyisége, Kálvin János. Aki fő munkálkodását a svájci Genf városában fejtette ki 1536-tól az 1564-ben bekövetkezett haláláig. Kivéve, a genfi gyülekezeti szolgálatát megszakító több mint két éves strassburgi tartózkodását 1538 és 1541 között.
A Kálvin-év jegyében, az egyházunk javaslata alapján, több-kevesebb rendszerességgel, mi is, ebben az évben a reformáció fő tantételeiről, az ún. Solak-ról fogunk beszélni, egy-egy igerész alapján. Ugyanis a református egyházunk tanításának négy nagy pillére azonos kifejezéssel kezdődik: Sola Scriptura, Sola Gratia, Sola Fide, Sola Christou. Mindegyik Sola valami mellett és valami ellen fogalmazódik meg.
1) Sola Scriptura. Egyedül a Szentírás az Isten kinyilatkoztatása és az élet egyedüli zsinórmértéke. Nem az emberi és az egyházi hagyomány, elképzelés, más iratok.
2) Sola Gratia. Egyedül kegyelemből van üdvösségünk. Nem a mi jócselekedeteinkkel érdemeljük ki a kegyelmet.
3) Sola Fide. Egyedül hittel fogadhatjuk el a kegyelmet, nem a mi vallásoskodásainkkal, tudásunkkal és egyéb érdemünkkel.
4) Sola Christou. Egyedül Krisztus váltott meg minket, Ő a mi közbenjárónk, nem élő emberek, esetleg meghalt szentek, akikhez más vallásúak imádkoznak.
A továbbiakban sorra vesszük a Sola-kat. A reformációnak a nagy felfedezése a Szentírás volt, amelyen keresztül megismerhetjük az Istent és Vele élő kapcsolatba kerülhetünk. Ezért egy olyan bibliai történettel ismerkedünk meg, ahol Isten kiválasztott népe ismét felfedezte a Szentírást és az életét annak alapján szervezte meg: Jósiás reformja.
1. Jósiás személye. Júda királya volt. Uralkodásának az ideje: Kr.e. 639-609. Apját, Ammont, aki istentelen bálványimádó életvitelt folytatott, kétévi uralkodás után merénylet áldozata lett. Jósiás nyolc évesen lett király. A mélyvízben kellett megtanulnia úszni. Isten gyakran alkalmazza ezt a technikát a választottaival szemben: belevet a feladatok sűrűjébe, ahol az ember a saját vergődése nyomán tanul meg Istenre hagyatkozni és így megoldani a feladatokat. De általában ezek az első feladatok, még csak tanulási próbák (nem tudta teljesen betölteni a nyolc éves gyerek az ország uralkodásának a küldetését, majd csak felnőtt korában). S amikor az igazi feladatokat kapja, akkor már biztonságosan tudja azokat kezelni. A mi Kárpátaljai Református Egyházunk a háború utáni megsemmisítését kitűző korszakban, bekerült a küzdelmek mélyébe. Ez egy próba volt, mely felkészít minket a mostani igazi küldetésre.
2. Jósiás cselekedetei. Az egyik legpozitívabb királya lett Izraelnek: 1) felfedezte és érvényesítette az Isten törvényét, megtisztította a bálványoktól a vallást és az országot, 2) az ország Asszíriától való politikai függetlenségét kivívta. Jósiás olyan dolgokat vitt véghez, melyek teljesen idegenek voltak az elődök hagyományaitól (az elődök bálványokat imádtak az egy igaz Isten helyett, a mindenkor aktuális nagyhatalom, itt az Asszír Birodalom kegyeit keresték és annak vazallusai lettek). Szükség volt Jósiás árvaságára (korán meghalt az apja), hogy a múlttal szembeni (itt: ezzel az istentelen gyakorlattal ellentétes) cselekedeteket hajtson végre. Ki kellett kerülnie a szülők által továbbadható múltbeli hatások alól, csak így lehetett alkalmas eszköze a változásnak. Pl.: negatív értelemben ezt a módszert alkalmazták a diktatúra szülészetein, amikor a szülőotthonokban elvették a gyerekeket az anyáktól, s így nem tudott kialakulni az anya-gyerek között az ösztönösen természetes mély kapcsolat (ha az állattól kb. félórára elveszik a kölykét, akkor tovább nem gondozza). A csecsemőkorban elvett ember egy részben mindig magányosnak érezte magát. Ez a magányossága kiszolgáltatottá tette. Ezt a kiszolgáltatottságát használta ki a diktatúra rendszere, amikor felvállalta az árvává tett egyént és fanatizálta őt. A fasizmusban vezették be a szülészeteken a gyerek anyjától elvevő rendszerét és nem véletlen, hogy a kommunista diktatúra is lelkesen átvette e gyakorlatot. Mert egy új embertípust, a homo sovjeticust akarták létrehozni, melyet már a bölcsőtől kezdve kell alakítani. Pozitívan: Akkor tudunk Isten kezében alkalmas eszközök lenni, ha mindent feladva (múltat és jövőt, álmokat és terveket, vagyont és lehetőséget, szerelmet és barátot, időt és energiát) kiszolgáltatjuk magunkat az Istennek. Tehát teljesen elszakadni mindentől és mindenkitől, az életünket az Isten kezébe tenni. Jósiásnak ezt a teljes elszakadását készítette elő az árvaság.
2.1.  A törvénykönyv felfedezése.
2.1.1.  A szentség fizikai megnyilvánulása. 18 éves volt Jósiás, amikor parancsot adott az Isten háza kirenoválására. Az istentisztelet elhanyagolását mutatja, hogy meg kellett találni a Bibliát, ami az akkori vallásosság középpontja kellett, hogy legyen, mert nem használták. A kirenoválási parancs mutatja, hogy Jósiás fogékony volt az Isten iránt. Még nem tudta megfogalmazni az Isten iránti kapcsolatát, elkötelezettségét, vonzalmát, de ami a leginkább az Istenre utalt (itt a templomot), azzal foglalkozott, azt renováltatta ki. Az Isten végzi el az emberben a vágyakozást az Isten felé. Lehet, hogy az ember még nem tudja megfogalmazni az Isten felé való vonzalmát, sőt azt sem tudja, hogy az Istenhez vágyakozik, csak szeretné a tisztaságot, a becsületességet, a megbízhatóságot, az elfogadást, a szeretet. Ezzel a vonzódással párhuzamosan taszítja a bűn, a felelőtlenség, a mocsokság, a hazugság, a trágárság. Ebben az állapotban a legsebezhetőbb a lélek. Mert vonzódik olyan helyhez, ahol a szentség van, de ott gyakran a szentségnek csak a látszata van (pl.: a szektáknál, meditációknál, keleti praktikáknál stb.). A vágyakozó ember a fizikai valóságban próbálja tettenérni a szentség utáni vágyát (becsületes munka, megbízhatóság, adakozás stb.). Mint itt Jósiás, nem az Istennel volt személyes kapcsolatban, hanem a keresése a fizikai munkában, a templomrenoválásban mutatkozik meg. Lehet látni egy ember fizikai életén, hogy van-e benne vágyakozás a tisztaság után.
2.1.2. Az „aha élmény”. A törvénykönyv megtalálásával, egy „heuréka” (megtaláltam) élményt él át Jósiás („ez az, amire mindenkor vártam”). A már korábban Isten tisztaságára vágyó Jósiás, a felolvasott törvénykönyv szavaitól megrendült, mert felismerte, hogy róla van szó és egész életében ezt kereste és az egész népnek az Isten védelmére van szükség. Mindig nagy élmény felfedezni az Isten Igéjét, amikor az ember megérti, hogy Isten hozzá szól. Az Isten Igéjének közelében először az ember önmagát ismeri fel. Meglátja a vétkeit. Ekkor tartott bűnbánatot Jósiás. A lelkiismeret tér vissza legelőször Isten közelében. Az Isten közelében hatalmas élmény lenni és átélni az Ige üzenetét. Az istentiszteletet élményszerűvé kell tenni. Mintha az ember a mennyben lenne. Nincs élmény nélküli istentisztelet.
2.1.3. Istent kellett megkérdezni a további fejleményekről. Már nem akarta az Isten akaratát kikerülni. Akit az Isten megérint, az nem tudja az Istent kikerülni. Tudták a főpapok, hogy Isten hangjának hol a forrása. Ezért mentek egyenesen Hulbához. Mindig lehet érezni, merről jön Isten hangja, még ha kellemetlen is a számomra. Itt egy egyszerű asszonyon keresztül szólt az Isten. A főpapoknak rangon aluli volt, hogy egy asszonytól tudakolják meg az Isten akaratát. Itt a próféta és a pap egymásra utalt kapcsolata mutatkozik meg. Isten kijelentését adja a prófétának, amit a pap tart fenn és ad tovább. Ha Isten megszólít, nem lehet Isten nélkül folytatni az életet. Ott már mindig ki kell kérni Isten vezetését. Az ember azontúl nem akar egyedül dönteni, hanem Istent várja. A te döntéseidet magad hozod, vagy kikéred az Isten véleményét is? Először talán nehézkes és bizonytalannak érzed magad állandóan az Isten véleményét kutatni. De nem spórolhatod meg az Isten vezetésének a harcát. A döntéseid annál érettebbek és erősebbek lesznek, minél többet harcolsz a válaszokért. A válaszok talán közelebb vannak, mint ahogy gondolnánk. Itt is egy egyszerű asszonyhoz, a királyi, vagy a papi ruhák felügyelőjének a feleségéhez mentek megkérdezni az Isten akaratát. Talán a legközelebbi hívő testvér tudja az életed válaszait. Ne félj megkeresni a kérdéseiddel a hívő embert.
3. A reform végrehajtása.
3.1. Nyilvánosság. A király nem magánember. Mindenkiért felelőséggel tartozik. Amikor az Istenhez térünk, azt fel kell vállalni a nyilvánosság előtt is. Mert felelősséggel tartozunk másokért. Sok ember üdvössége van ránk bízva. Tudni kell nekik bizonyságot tenni. A gyávák nem öröklik az Isten országát. A mi életváltásunk sok ember üdvösségét szolgálhatja. Pl. Ha ég a ház, akkor a szeretteinket, még áldozatok árán is ki akarjuk menteni onnan. Az a keresztyén ember, aki nem tesz a hitéről bizonyságot, noha tudja, hogy Krisztus nélkül kárhozat van, az olyan, mint aki hagyja, hogy emberek elpusztuljanak az égő házban.
3.2. A maga és a nép nevében szólt és kötött szövetséget. A király magát a nép egy részének tekinti, aki felvállalja a népet minden hibájával együtt. A gyülekezetünkben akkor lehet változás, ha felvállaljuk a gyülekezetünket. Mint ahogy egy ember nem tagadja meg az anyját (akár milyen az anya), úgy egy gyülekezeti tag sem tagadhatja meg az anyaszentegyházat. Még akkor sem, ha annak sok hiányossága van.
3.3. Megszerezte az egész nép jóváhagyását a reformhoz. Fontos volt, hogy mindenki meggyőződésesen csatlakozzon a reformhoz. Ehhez egyértelmű kommunikáció kell. Fontos, hogy a mi gyülekezetünk passzív tagjai aktivizálódjanak. Ennek a legfontosabb módja a személyes beszélgetés.
3.4.  Radikálisan és következetesen végrehajtotta a reformot. Nem állt meg félúton. Megeskette az egész népet az Isten előtt, hogy az Isten törvényét fogják egyedül követni. Aki az Isten útjára lépett, az nem fordulhat vissza. Az csak radikálisan követheti Krisztust. Pl.: leteszi a megkötözöttségeit; a családja, a beszéde, a munkája megváltozik; megtér a pénztárcája is (ez tér meg a legkésőbb), tehát a pénzét nem fél átengedni (akár a tized formájában is) az Úrnak. A mai ember fél az ilyen radikális döntésektől. Félszívvel nem lehet keresztyén valaki. Krisztus amikor ezt a teljes önkiszolgáltatást mondta, akkor sokan elfordultak tőle. 
A Szentírást merni kell alkalmazni minden területre. “Mert olyan lesz (az ember), mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad” (Jer 17, 8).      

Radvánszky Ferenc