SZATHMÁRY OLGA OTTILIA

KI VÉLEM VAN

Ki vélem, értem küzdjön!

Ki értem van, Érte megküzdök.

Szenvedély. Szívem szívedért.

 SORSUNK  MEGÍRATOTT.

LELKÜNK MEGTARTATOTT?

NEM TUDHATOD!

Vágy volt, mi űzött,

Forró katlanba küldött.

FOROG A VILÁG VÉLED:

Csupán virtuális,

Mégis nézed!

SZEMED LÁT,

KEZED ÉRINT.

Mégsem látsz,

Mégsem érintesz!

Vágy mi benned ég

Benned maradt rég.

ÍRSZ A VÉGES VÉGLEN VÉLETLENNEK:

HOVÁ?

KINEK?

MIÉRT?

Kérdőjel vagy némán.

Betű kattog a klaviatúrán.

TE SEM VAGY MÁS,

CSUPÁN  AGYAD ÁLTAL,

LEKÉPZETT ÖNMAGAD

SZEMED RETINÁJA-FILMVÁSZONRA, VETÍTETT KÉPMÁSA.

BETŰ, MAJD SZÓ ,

VERSSOR NETÁN…

Ki vagy?

Magad sem tudod,

S nem is érted tán!

Kinn nap süt, éget,

Eső hull a földre,

Majd sár lesz,

Mit természet tesz.

KŐKERESZT!

Mit emberi kéz földbe tesz?

Csak nézed, látványa nem ereszt.

Porba hull, mi onnan vétetett.

NE REMÉLJ ÚJ ÉLETET,

HISZ NEM TE ÉLED!

SZÁMODRA KIÚT CSAK,

VALÓS ÉLETED.

A vonat is tova robog!

Szálló idő miattad,

Tétován halad.

IDŐ SODRA MOST MÉG MEGÁLLT:

Csupán egy kavics vagy,

Csermely sodorta.

FOLYÓ DÚZZAD.

KAVICSOT, KŐRE HALMOZVA:

LESZ SÍRHANTOD.

Kő kövön nem marad,

 Mi Isten akarata,

Az úgy marad!

MÁS RAKJA MAJD,

A KÖVET RÁD

NEHEZET, MELYET EL NEM MOZDÍTANA

FÖLDI HATALOM, HA NEM TÉGED VÉD

Sírod lesz a kő,

Mely nem remél!

Ki hisz: kőszív megszakad:

BELÉ IS HASAD

„KŐ -ÖNNÖN” TUDATA.

Nem gondol már Rád, senki

Csak az ISTEN, ki mindent lát!

NÉZI ÉS Ő SEM ÉRTI:

KÜZD MÉG A HANGYABOLY!

MIÉRT?

Rég kiűzetett, a  Paradicsomból.

Megszegte a szót, mit mondott,

Megkérdőjelezte a jót!

ILYEN AZ EMBER.

A jó nem kell…

A rossz,  bezzeg kétszer.

ISTENED MÉGIS MAGÁHOZ ÖLEL.

Él még a parancsolat:

SZÁM SZERINT, TÍZ!

Mit ér, ha csak a száma számít!

Ki vélem van, az nincs ellenem!

KI VAN VÉLEM?

KI VAN ELLENEM?

ISTEN TUDJA!

Halandó küzd,

Aztán imát mormol,

Imádkozik?

Le akarja imáival, bűneit mosni.

Jézus nevében,

Mit tanít a hit?

Lemosható imával,

ennyi bűn?

EMBERISÉG GONDOLKODJ!

ISTEN MEGBOCSÁT,

JÉZUS NEVÉBEN MEGBOCSÁT

„...Úgy szerette Isten a világot,

Egyszülött fiát adta érte,

hogy aki, hisz Ő benne…”

HISZEM URAM HISZEM!

MIRE MEGYEK VÉLE?

Perlekedem a Mindenhatóval:

Én a földönfutó, gyarló lélek.

NEM IS TUDOM URAM!

MINEK ÉLEK!

ANNYISZOR ADTAD

VISSZA ÉLTEM!

Nem is tudom miért éltem.

Más örömének örültem.

Ki Véled, az nincs ellened!

URAM!

TEDD REÁM KEZED!

KEDZEDBE ÉN ÉLTEM TETTEM.

ÁM KI VAN MÉG VELEM?

 Uram Mondd,

Mit kell tennem?

Budakeszi, 2012.06.27.

Szathmáry Olga Ottilia