Jn 1,6-13.

6 Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. 7 Ő
tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy
mindenki higgyen általa. 8 Nem ő volt a világosság, de a világosságról
kellett bizonyságot tennie. 9 Az Ige volt az igazi világosság, amely
megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 10 A világban volt, és
a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 11 saját világába
jött, és az övéi nem fogadták be őt. 12 Akik pedig befogadták, azokat
felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik
hisznek az ő nevében, 13 akik nem vérből, sem a test, sem a férfi
akaratából, hanem Istentől születtek.

                         SZEMÉLYES FÉNYEK

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó
cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5,16)

Pár évvel ezelőtt feleségem és néhány szomszéd összejöttek a karácsonyi
időszakban, hogy világító-készleteket készítsenek. Kis fehér
zsákocskákba némi homokot tettek, s mindegyikbe egy-egy gyertyát.
Amikor a kis zsákokat elhelyezik az utcán, a szomszédos házak mintha
kis csillogó fény-fonalakkal lennének összekötve az égő gyertyákkal.
Három házzal kezdődött, és ma már 3000-re bővült a városunkban ez a
szokás. A pénzt, ami a világító-készletek eladásából befolyik, jótékony
célokra, otthontalan családok megsegítésére fordítjuk. Sok embernek,
aki városunkon keresztül autózva gyönyörködik a fényekben, fogalma
sincs arról, mennyi jó származik ebből a jótékonysági eseményből, de
szívüket melegséggel töltik el a fények.
Arra gondoltam, hogy mi keresztyének az egyébként sötét és hideg
világban mennyire hasonlítunk ezekre a kis mécsesekre. Krisztus
követőiként az ő világosságát kell továbbadnunk. Minden egyes lámpás
fontos. Más hívőkkel közösen olyan szépséget tudunk közvetíteni, amit
egyénileg nem érhetünk el. Megmutathatjuk Krisztus valódi világosságát
másoknak.

Imádság: Istenünk, adj erőt és lehetőséget, hogy világosságodat
sugározhassuk! Ámen.