Jak 3,1-10.

1 Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy
súlyosabb ítéletben lesz részünk. 2 Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de
ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja
fékezni az egész testét. 3 Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy
engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. 4 Íme, a
hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket,
egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos
akarja. 5 Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy
dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat:
6 a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink
között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész
életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. 7
Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat
megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; 8 a nyelvet azonban az
emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz
az, telve halálos méreggel. 9 Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel
átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: 10 ugyanabból a
szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így
lennie.

                        SZENT BESZÉLGETÉS

Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak
a gyümölcsét eszi. (Péld 18,21)

Egy együttesben improvizálni olyan, mintha beszélgetnénk. Ha jó egy
zenekar, minden egyes muzsikus teljes odaadással figyel a többi
zenészre, gondosan adva zenei frázisokat, építve a társak ötleteire.
Amikor egy zenekar rosszul játszik, olyan, mintha veszekednének. A
szólista lehet, hogy túl sokáig játszik, felbosszantva ezzel
zenésztársait, egy másik esetleg olyan zenei gondolatokat visz a dalba,
amelyek nem illenek a melódiába.
Zenész vagyok. És beszélgetni is szeretek. Nagyon gyakran szóba
elegyedem, de nem vagyok mindig figyelmes hallgató. Olykor, amikor
félbeszakítom beszélgetőtársaimat, úgy viselkedem, mintha
beletrombitálnék az ő gondolataikba. Gyakran, amikor nagy átéléssel
játszom vagy beszélek, felületes, zavaró vagy rossz dolog sül ki
belőle. Isten a Péld 18,21-ben arra int bennünket, hogy figyeljünk oda
a szavainkra: "Élet és halál van a nyelv hatalmában..."
Kijózanodom a nyelv hatalmától. Éppen úgy, mint amikor figyelek
zenésztársaimra, építek a gondolataikra, és nem a sajátjaimat erőltetem
rájuk - olyankor gyümölcsözően szép zenét játszunk. Tehát ha figyelek,
és gondolkodom, mielőtt megszólalok, akkor hasznos beszélgetések
részese lehetek.

Imádság: Teremtő Isten, segíts úgy beszélnünk, ahogy szeretnéd, hogy
beszélgetésünk szent beszélgetés legyen

. Ámen