Jézus csodái
A vakon született szemének meggyógyítása 7. rész
(János 9, 1-41)

Hivatalosan megvizsgálták őt, és az ember csak ismételhette az egyszerű történetet: "Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok". Csak a sárról beszélt mert ez az egyetlen, ami ismeretének keretébe kerül, és csak az érzései alapján ítél. Hogy a sarat hogyan keverték, azt nem tudta. Bizonyos rövidség van a válaszában, lecsökkentve a lehető legkevesebb szóra, szemben az első magyarázat nagyobb részletességével (lásd: 11. vers). Most a farizeusok tárgyalják az ügyet maguk között. Egyesek megakarják fosztani a tettet jelentőségétől az elkövető elleni váddal: "Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot." Elismerve a csoda valóságát, az semmit nem bizonyít a cselekvő Úr javára. Inkább ez azt érzékeltette, mivel így nyilvánvalóan megszegte Isten parancsát, hogy rossz erőkkel áll kapcsolatban. De mindezeken az eseményeken át, amelyek olyan baljósan rögzítették a zsidó nép sorsát, volt egy igazabb és jobb párt is a szanhedrinben, aminek Nikodémus és Arimátiai József volt a legméltóbb képviselője. Ezek időről időre hallatták szavukat a jogosság és igazság ügyében. Így a jelen helyzetben azt állították, hogy nem szabad előre bűnösnek és Isten törvénye megszegőjének ítélni azt, Aki ilyen csodákat tett (vesd össze: János 10, 19-21). Még saját doktoraik sem voltak teljesen egyek azzal kapcsolatban, hogy mi engedhető szombaton és mi nem. Mások megkérdezték: "Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?" Ahogyan hozzászólnak és kérdeznek, az elárulja az emberek félénkségét, akik nem mernek többet mondani, csak sejtetik meggyőződésüket, és nincs bátorságuk véleményük kinyilvánítására. Nem csoda, hogy végül lehurrogják és elhallgattatják őket gátlástalanabb ellenfeleik, akik nem akarják az ügy igazságos és pártatlan kihallgatását. Az evangélista mindössze azt jegyzi meg a jelenre nézve, hogy "meghasonlás támadt köztük". Ámen!