Jézus csodái
A leprás megtisztítása 6. rész
(Máté 8, 1-4; Márk 1, 40-45; Lukács 5, 12-16)

"Ekkor így szólt hozzá Jézus: Vigyázz, senkinek se szólj!" (vesd össze: Máté 9,30; 12,16; 16,20; 17,9; Márk 3,12; 5,43; 7,36; 8,26; 9,9; Lukács 8,56; 9,21). Ha a tiltás nem indokolható az ember belső erkölcsi állapotával, annak valószínűbb oka, hogy saját csendesebb szolgálatát ne akadályozza a rosszkor jött tömegcsődület. Az emberek abban a reményben mennek Hozzá, hogy világi javakat nyerjenek (mint ahogy ez pont ekkor ténylegesen be is következett (Márk 1,45). Vagy arra számítanak, hogy csodálatos dolgokat látnak. Az is lehet, hogy attól tartott, hogy ellenfeleinek ellenségeskedését idő előtt feltámasztja hatalmas tetteinek a híre (János 11, 46-47). De ahogy már megjegyeztük, az egyiknek az volt a parancs, hogy hirdetnie kellett, a másiknak az, hogy elkellet rejtenie a nagy tetteket, amiket Isten cselekedett vele, és ez a meggyógyult személy eltérő erkölcsi állapotában gyökerezett. Grotius és Bengel nagyon ésszerűen feltételezi, hogy ez a "Vigyázz senkinek se szólj!" azzal a korlátozással értendő - Amíg nem teljesítetted azt, amit parancsolok neked, vagyis "menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt, bizonyságul nekik" Amíg ez nem ment végbe, meg kellett őriznie békéjét, nehogy ennek hírére a jeruzsálemi papok irigységből lebecsüljék az Úr cselekedetét, vagy tagadják, hogy az az ember valaha is leprás volt, és azt is, hogy most már igazán megtisztult. Ezért Márk megjegyzése "a menj el", nem engedi meg a tétovázást, hanem megköveteli, hogy siessen küldetésében, nehogy gyógyulásának híre megelőzze. Meg kellett értenünk ezeket a szavakat: "bizonyságul nekik" (vesd össze: Márk 6,11; Lukács 9,5). Bizonyságul hitetlenségük ellen, akik nem adnak nekem hitelt még akkor sem, amikor jogosan igénylem is ezekkel a hatalmas tettekkel. Ezek valóságát ők maguk pecsételik meg, amikor elfogadják ajándékodat, újból befogadva téged, mint igazán megtisztult a gyülekezetbe (János 5,36; 15,24). A meggyógyult leprás nem fogadta meg azt a parancsot, hogy maradjon csendben, hanem ehelyett "elment, elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet (Márk 1,45). Már beszéltünk egy hasonló engedetlenségi esetről. Ámen!