Nabukodonozor levele megőrüléséről
(Dániel 4. fejezet)

'Én, Nabukodonozor király békében éltem virágzó palotámban, birodalmam élén. És akkor álmot láttam, és megrettentem, gondolataim megháborodtak. Magamhoz hívtam akkor Babilon minden bölcsét és írástudóját, és elbeszéltem nekik álmomat, de nem tudták megfejteni értelmét. Végezetül bejött Dániel, akit Baltazárnak hívnak, és így szóltam hozzá: - Baltazár, írástudók legjobbja, íme, ez volt álmom: Láttam, hogy egy nagy fa állt a föld közepén, felért egészen az égig, és látni lehetett a föld minden szegletéből. Szépek voltak a levelei, gyümölcse bőven termett, róla táplálkozott minden élő, és alatta árnyékot talált a mezei vad, ágai között pedig az ég madarai laktak. És íme, láttam, hogy egy vigyázó angyal leszállt a mennyből, és azt kiáltotta: "Vágjátok ki a fát, és vagdaljátok le ágait, hányjátok szét gyümölcsit, és a vadak fussanak el alóla, a madarak pedig repüljenek el ágairól! De gyökerét és törzsét hagyjátok a földben! Legyen vasba verve a füvön, égi harmatot igyon, és állatokkal egyen füvet. És emberi szíve változzon állati szívvé. A vigyázó angyalok rendelete ez, hogy az élők megtudják: a felséges Isten uralkodik az emberi birodalmak és országok felett." Ez volt az álmom, nekem, Nabukodonozor királynak. Dániel pedig egy óráig rémüldözött, őt is felháborították gondolatai. És én megkérdeztem tőle: - Az álom rémített meg téged? - Uram, szálljon el az álom gyűlölőidre, értelme pedig ellenségeidre! - felelte. - A fa, amelyet láttál, te vagy, ó király, a te hatalmad növekedett fel az égig, és az látszik el a föld minden szegletébe. A vigyázó angyal rendelete pedig az Isten végzése, mert kivetnek téged az emberek közül, amint a fát kivágják, és az állatokkal fogsz lakni, füvet eszel velük, és égi harmattal öntöznek. És ez addig lesz így, amíg meg nem érted, hogy Isten uralkodik az emberi birodalmak és országok felett, és annak ad hatalmat az Úr, akinek akar. A gyökér pedig azért marad meg, mert országodat nem veszíted el, mert megérted, hogy az Úristen uralkodik mindeneken. És mindez beteljesedett rajtam, Nabukodonozoron, Babilon királyán. Kivetettek az emberek közül, és a mezei állatokkal füvet ettem, és égi harmatot ittam, és a szőr megnőtt rajtam, és karmaim nőttek, mint a madaraknak. És az idő elteltével, én, Nabukodonozor, szememet az égre emeltem, és értelmem akkor visszatért, és dicsértem és áldottam a felséges Istent, Akinek hatalma örökkévaló, és országa nemzedékről-nemzedékre megmarad. Dicsérem és magasztalom a mennyei királyt, mert minden cselekedete és ítélete igazságos, a kevélyt pedig megalázza.' Ámen!