Az Úr Jézus csodáinak szellemi tanítása 42. rész
A feltámasztások 4. rész

c) Lázár feltámasztása 2. rész (János 11, 1-44): A zsidók azt gondolták, Mária azért ment a sírhoz, hogy sírjon. Sokan úgy gondolják, ebben semmi rossz nincs, azért mennek szeretteik sírjához, hogy sirassák azokat. De Mária már megtanult Jézus lábánál ülni és hallgatni Őt. Most megtanulja, hogy jöjjön sírni hozzá. Nemsokára visszajön, hogy dicsőítse Őt. M ilyen jó annak, aki megérti, hogy a gyászban is hozzá kell jönni, neki, az Ő lábainál sírni, mert ott együttérzésre és vigasztalásra találunk. Amikor az Úr meglátja Máriát sírni, meg Lázár barátait a sírnál, Ő is könnyekre fakad. Tudja, hogy Lázár fel fog támadni, nem miatta sír. De látva a halál hatalmát az ember szelleme fölött, "mélyen megrendül szellemében", felháborodik a halál hatalmaskodásán. Egyedül neki volt hatalma feltámasztani a halottat. De kéri a jelenlévőket, hogy "... vegyék el a követ". Márta tiltakozik, hiszen a test már bomlásnak indult. "Mondta neki Jézus: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?" (János 11,40). Jézus eltüntethette volna azt a követ a sír szájától. De Ő azt akarta, hogy az övéi részt vegyenek az Ő munkájában. Egyedül Ő tud életet, örök életet adni, de minket elhívat arra, hogy "eltávolítsuk a követ" az útból, az akadályokat, a vitákat, a helytelen gondolkozást, a rossz szokásokat, amelyek gátjai annak, hogy valaki az Úrhoz jöjjön. Jézus, miután Atyjával beszélt, hangosan felkiáltott: Lázár, jöjj ki! A megholt kijött, kezei és lábai meg voltak kötözve, arcát lepel borította. Vajon Jézus veszi le róla ezeket a kötelékeket? Nem! Ezt a szolgálatot rábízza a tanítványaira: "Oldozzátok meg őt és hagyjátok menni!" (János 11,44). Egy nemrég megtért személyt megkötözhetnek téves hiedelmek, előítéletek, hamis eszmék, sajnálatos hatások, Isten az övéit használja fel arra, hogy segítségül legyenek a kötelékei megoldásában, szabaddá válásában. De a fiatal hívő is felelős: hagyjátok menni! Meg kell tanulnia egyedül Urára támaszkodva járnia az első idők után, amikor mindenki segítőkész szeretettel vette körül. Ámen!