Izrael engedetlensége és bűnbánata, ingatagsága és büntetése
(Bírák 2. fejezet)

Izrael fiai azonban nem űztek ki minden kánaánbeli népet, és az Úr angyala így szólt Izraelhez: - Én vezettelek ki titeket Egyiptomból, és hoztalak benneteket erre a földre, amelyet atyáitoknak ígért az Úr. Azt mondta nekik: nem bontom fel a szövetségemet veletek soha sem, de ti se kössetek szövetséget ennek a földnek lakosaival, hanem űzzétek el őket innen, és rontsátok le oltáraikat. De ti nem hallgattatok az Úr szavára. Ezért most azt mondom: nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek nektek, mint tövis az oldalatokban, és az isteneik legyenek nektek akár a tőr. És amikor az Úr angyala ezeket elmondta Izrael minden fiának, felemelte a szavát a nép, és sírt. A nép az Urat szolgálta Józsué egész életében, és az utána jövő vének idején, akik még hosszú ideig éltek Józsué után, és akik még látták az Úrnak minden dolgát, amelyet Izraellel cselekedett, ám Józsué is, a vének is mind kihaltak, és az új nemzedékek nem ismerték sem az Urat, sem cselekedeteit. És gonoszul cselekedtek Izrael fiai: az Úr szeme láttára Baál szolgálták. És elhagyták az Urat, Aki kihozta őket Egyiptom földjéről, a szolgálat házából, és más istenek után jártak, pogány népek istenei után, és Baál és Astarótot szolgálták. És az Úr haragja felgerjedt Izrael fiai ellen: ragadozóknak vetette és az ellenségei kezére adta őket, és még csak védekezni sem bírtak ellenük. Amilyen dologban csak jártak Izrael fiai, mindenütt ellenük, a rontásukra volt az Úr keze. És igen megnyomorodtak. És akkor az Úr bírákat küldött, akik megszabadították őket szorongatóik kezéből. Mert az Úr megszánta Izraelt elnyomatásában és szorongattatásában. Ám ők nem hallgattak a bírákra, idegen isteneket szolgáltak, és hamar letértek az útról, amelyen atyáik jártak. Ezért az Úr meghagyta közöttük a pogányokat, nem űzte őket el, hogy általuk tegye próbára Izrael fiait: vajon megtartják-e parancsolatait és törvényét? Ámen!