A bolond Nábál
(1Sámuel 25. fejezet)

Élt Kármelben egy igen tehetős ember; Nábálnak hívták, a feleségét pedig Abigailnak. Az asszony igen eszes volt és szép termetű, de a férfi durva és rossz erkölcsű. Dávid meghallotta, hogy Nábál a juhait nyíratja és lakomát ad nyíróinak. Azt mondta ezért néhány emberének: - Menjetek el Nábálhoz, köszöntsétek nevemben, és így szóljatok hozzá: "Hallottam, hogy juhaidat nyíratod. Én pedig bujdosásomban megkíméltem nyájaidat, úgy, hogy semmi bajuk nem lett. Azért adj nekünk, kérlek, élelmedből!" A küldöttek elmentek, Nábál azonban azt felelte: - Kicsoda az a Dávid? Mostanság sok a szolga, aki elszökik urától. Adjam oda kenyeremet és levágott marháimat, amelyeket nyíróimnak szántam, olyanoknak, akikről azt sem tudom hová valók? A küldöttek megfordultak, és üres kézzel tértek vissza. Dávid pedig haragra gerjedt, és négyszáz emberével elindult Nábál és egész háza népe ellen. Abigail, Nábál feleségét azonban értesítették a dolog felől. És hogy Dávid fegyverrel indult Nábál ellen, az asszony sietve élelmet vett magához bőségesen, és elindult Dávid elé. Amikor Abigail meglátta Dávidot, leszállt a szamaráról, leborult Dávid előtt, és így szólt: - Uram! Én vagyok a bűnös, de engedtessék szólnom. Kérlek, ne törődj Nábállal, ezzel a kegyetlen emberrel, mert amilyen a neve, olyan ő maga is: bolondot jelent a név, és bolondság van benne magában is! Bocsásd meg azért, kérlek, a vétkem, és az Úr akadályozzon meg téged, és ne essél gyilkosságba haragodban! Íme, itt az ajándék, amelyet szolgálóleányod hozott neked, osszák széjjel vitézeid között! Fölöttébb megtetszett Dávidnak ez a beszéd, és maga az asszony is. Így felelt tehát: - Áldott legyen az Úr, Izraelnek Istene, amiért téged elém küldött, és nem estem gyilkosságba! Abigail hazatért, de tíz nap múlva az Úr megverte Nábált, és az meghalt. Dávid pedig megüzente Abigailnak, hogy elvenné feleségül, és Abigail készségesen a felesége lett. Ámen!