Jézus csodái
A hal szájában lévő ezüstpénz megtalálása 7. rész
(Máté 17, 24-27)

A tiltakozás ellenére Krisztus megfizeti a pénzt. "De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakadt." Azt a halat, ami először emelkedik ki a mélyebb vizekből, a horogra akadva. "Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt." Krisztus nem tesz botránykövet senkinek az útjába. Ha visszautasította volna a fizetést, úgy tűnhetett volna azoknak, akik nem tudtak születése transzcendens (fel nem fogható; természetfeletti) titkáról, hogy hamis szabadságot tettet, és Ő nem azért jött, hogy betöltse a törvényt, hanem, hogy lerontsa. Valóban nem volt szükség erre a fizetésre, csupán illendőség alapján, mint ahogy nem volt szükség bemerítkezésére, sem testi körülmetélésére (Lukács 2,21). Ő azonban magára vette a törvény megalázásait, hogy a maga idejében megszabadítson a törvény alól. Itt van annak a magyarázata, hogy az Úr nemcsak önmagáért, hanem Péterért, minden hűséges követőjének képviselőjéért is megfizette a templomadót. Az emberekkel azonos igát hordozott, hogy szabadságuk is azonos legyen Krisztuséval. "Vedd ki, és add oda nekik érted és értem." Kapernaum volt Péter és az Úr lakóhelye (Máté 8,5. 14). Ezért az önmagáért és az Úrért fizetett fél sékel esedékes volt. Krisztus nem azt mondja, hogy "értünk", hanem azt, hogy "érted és értem". Máshol ezt olvassuk: "Fel megyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez" (János 20,17). Amikor magát összekapcsolja testvéreivel, akkor ezt kegyelmes leereszkedéssel teszi, nem természetes szükségességből. Itt van egy megszabadított és egy Szabadító, egy kiváltott és egy Kiváltó. Tiltakozás is van Krisztus adófizetési kötelezettsége ellen, először saját nyilatkozatában, "Akkor a fiak szabadok", és azután abban a nevezetes eszközben, ami által betölti a szükséget, amit Péter figyelmetlenségből teremtett Neki. Ámen!