Sénahérib üzenete
(2Királyok 18. - 19. fejezet)

Sénahérib, Asszíria királya azonnal nem távozott el Júdából, hanem nagy sereget küldött Jeruzsálem falai alá. és követet küldött Ezékiás királyhoz. A követ pedig így szólt: - Ezt mondja a király, Asszíria nagy királya, Sénahérib: "Micsoda bizalom az, amellyel te bízol? Ahhoz erő kell, hogy fellázadj ellenem. Törött nádszálban bizakodsz, ha Egyiptomba vetesd bizalmadat! Vagy azt akarjátok mondani: 'Mi az Úrban bízunk, a mi Istenünkben!'? Vajon nem az Úr tudtával jöttem én ellenetek, hogy elpusztítsalak benneteket? Az Úr mondta nekem: 'Menj ez ellen a föld ellen, és pusztítsd el!' Ne higgyetek Ezékiásnak, mert az Úr nem szabadít meg benneteket kezemből!" Amikor Ezékiás meghallotta ezt a beszédet, megszaggatta ruháit, zsákba öltözött és bement az Úr házába imádkozni. Ézsaiásért pedig elküldött. Ézsaiás így szólt: - Adjátok tudtára uratoknak, Ezékiásnak, hogy ezt mondja az Úr: "Ne félj a beszédtől, amellyel Asszíria királya szidalmazott engem! Olyan lelket adok belé, hogy hírt hall, és visszatér földjére és fegyverrel vágatom le őt." Sénahérib követe akkor visszatért királyához, és íme, az a szerecsen királlyal hadakozott, aki megtámadta. Sénahérib azonban azt üzente Ezékiásnak: - Meg ne csaljon téged az Istened, amikor azt mondja: "Nem adom Jeruzsálemet Asszíria kezébe!" Ezékiás pedig bement az Úr templomába, és így imádkozott: - Uram, Izrael Istene! Ki az angyalok között lakozol, Te vagy a föld minden országának Istene, Te teremtetted a mennyet és a földet. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, és halld meg esedezésemet! Szabadíts meg, kérlek, minket Asszíria kezéből, had tudja meg a föld minden országa, hogy Te, az Úr, vagy egyedül Isten! Ézsaiás próféta akkor ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: - Azt mondja az Úr, Izrael Istene: "Meghallgattam kérésed Sénahérib felől. És be nem jön az a városba, nyilat sem lő belé, és pajzs sem ostromolja azt, sem sáncot nem ás mellette. És azon az úton tér vissza, amelyen jött." És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, levágott az asszíriai táborban száznyolcvanötezer harcost, Sénahérib pedig visszatért Ninivébe, és ott is maradt. Ámen!