Imádkozás tartalma, szellemisége, lényege 37. rész

Azért fontos a név ráhelyezése a házasságban is, hogy a férjhez akartok asszimilálódni, vagy a régi családotokhoz ragaszkodtok. A név az megváltoztat. A korai egyházban az igei gyakorlat az volt régen, hogy amikor megtértek, akkor nevet változtattak. Ezzel is jelezték, hogy felvették az Úr Jézus Krisztus nevét. Ekkor a szellemi és nem a természetes családfa jut az ember eszébe. Mindenki természetét a felmenő 4 generáció alkotja, dominál. Nem véletlenül mondja Jézus, hogy aki a tanítványa akar lenni, milyen kemény feltételei vannak. Meg tud-e valósulni bennem a szív, a természet, a jellembeli csere múlik ezen. Ez a döntő kérdés: kire hasonlítok? Ha a természetes családfánk alapján határozzuk meg az identitásunkat, akkor nem tud felszabadulni bennünk Jézus vére, hatalma. Fontos, hogy egy feleség névfelvétellel is kifejezze a férjéhez való tartozást, hogy egy hús, egy csont tudjanak lenni. Kemény következetes, verejtékes munkának ez kell, hogy az eredménye legyen. Sok hatalmi harc van a házasságban, de össze lehet csiszolódni. Lester Sumrall is, amikor elköltözött a felesége, nem találta a helyét. Hirtelen elköltözött nem sokkal később ő is. Annyira össze voltak kapcsolódva, hogy nem érezte senkivel sem jól magát a felesége halála után. Rengeteg bénító erőt kell magunkban kikapcsolni, hogy így át tudjuk adni magunkat Jézus Krisztusnak feltétel nélkül. Mondjuk, de mindig vannak olyan láthatatlan szellemi fékek bennünk, örökölt dolgok, amik visszatartanak minket az Úrral való azonosulástól. Aki az Úrral egyesül, egy szellem Ő vele. Ez olyan, mint a házasság. Ennek az előfeltétele a név hordozása. Pál is tudta, hogy a legnagyobb feladata, hogy a nevet hordozza hitelesen, szent módon, ettől lett az élete sikeres. Krisztus nevéből ered a keresztény név is. Azt látták, hogy aki jár a gyülekezetbe, az hitelesen hordozza Jézus Krisztus nevét. Szelíd, alázatos emberek, nem veszekedtek, nem szerepeltek rendőrségi hírekben, nem forgatták fel a várost, hanem erkölcsi, szellemi szinten is a magatartásuk az Úrra emlékeztette az embereket, a cselekedeteik is, beszédük is. Így örököltük meg a keresztény kifejezést, de vissza kell térni és helyre kell állítani a név szentségét, jelentéstartalmát. Hogy, amikor kimondjuk, hogy Úr Jézus Krisztus, akkor érezzük, hogy valóban bennünk van, hogy áthatja a személyiségünket. A névhez vissza kell térni, hogy a névvel valóságot jelöljünk. Ha érezzük, hogy leépültünk, és kiüresedett a szívünk, ne használjuk az Úr nevét. Ha valaki megszokja az üres, vallásos fecsegéseket, a legbutább beszédük lesz. Nem szabad az Úr nevét üresen használni, mert akkor fecsegéssé válnak a legszentebb nevek. Nincs jogom a nevet elválasztani a személytől, ne szentségtelenítsük meg a nevét. Ha kimondunk egy Hitler, vagy Sztálin nevet, azonnal hordoz egy negatív jelentéstartalmat, az ember ezt elutasítja, a név még ilyen módon is megjeleníti a valóságot. Isten nevének a kiejtésére ezért nagyon figyelni kell. Nem beszélhetünk másképp Istenről. Ha látod magad előtt az Urat, akkor hitelesen fogod használni a nevét. Ha nem látod, akkor inkább olvasd az Igét, hallgasd Isten beszédét, majd kezdjél el imádkozni. Jobb először imádkozni, és Igét hallgatni és utána imádkozni. Mert nem jó üres szívvel fecsegni Istennek. Ne úgy imádkozzatok, mint a pogányok, akik nagy szavaktól várja az imájuk meghallgatását. Ezek az imák csak a démonokig jutnak el. Van, aki kevesebb szóval imádkozik, de többre jut, ha megvan a szívbéli tartalom, és a hit. Ha nincs hited és erőd, akkor inkább olvasd az Igét, és hallgasd, mert az erőssé tesz, feltölti a szellemedet, és utána ez fog hatni az imádra is. De szokjál le a fecsegésről, mert nem szereti az Úr a tartalom nélküli locsogást, különösen az imában. Ha valaki nagyon be van töltekezve, akkor is nehéz az imát abbahagyni. Ámen!