Izrael királyt kíván
(1Sámuel 7. - 8. fejezet)

Sámuel ezek után megszólította egész Izraelt: - Ha teljes szívetekből megtértek az Úrhoz, eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és az Astarótot, és szíveteket elkészítitek az Úrnak, és csak neki szolgáltok: akkor az Úr megszabadít benneteket a filiszteusok kezéből. Izrael fiai akkor elhajították a bálványokat és az Astarótot, és csak az Úrnak szolgáltak. Sámuel pedig egybehívta egész Izraelt Micpébe, hogy imádkozzon értük. De a filiszteusok meghallották, hogy Izrael összegyülekezett, és fejedelmeik felvonultak ellene. Az Úr azonban kegyes volt Izrael iránt, mert megszabadította a filiszteusok kezéből, és Izrael megverte ellenségét, és vissza vette régen elfoglalt városait. Az Úr keze Sámuel bíráskodásának egész idején sújtotta a filiszteusokat. Amikor pedig Sámuel megöregedett, fiait tette bírákká Izrael felett. Ám azok nem jártak atyjuk útján, a telhetetlenség hajtotta őket, és nem tette igaz ítéletet, mert ajándékokat fogadtak el, és elfordultak az igazságtól. Összegyülekeztek ezért Izrael vénjei, és elmentek Sámuelhez: - Íme te megöregedtél - mondták neki -, a fiaid pedig nem járnak a te utadon. Válassz nekünk királyt, aki ítél felettünk, mint minden népnél szokás! Sámuelnek azonban nem tetszett ez a beszéd, és elmondta az Úrnak, az Úr pedig azt felelte neki: - Fogadd meg a nép szavát mindenben, mert nem téged utáltak meg, hanem engem, hogy ne uralkodjam felettük! Ugyanúgy cselekednek most is, mint amióta csak kihoztam őket Egyiptom földjéről: elhagynak engem, és idegen isteneket szolgálnak. Most hallgass szavukra, de tegyél ellenük bizonyságot, és add tudtukra, ki lesz a király, aki uralkodni fog felettük! És Sámuel elmondta a népnek az Úr minden szavát, és hogy a király miként fog zsarnokoskodni felettük, miként veszi el fiaikat és lányaikat, földjüket és termésüket. A nép azonban nem hallgatott Sámuelre, és azt mondta: - Király legyen felettünk! Az Úr pedig azt mondta Sámuelnek: - Adj nekik királyt! Ámen!