Jézus csodái
Négyezer ember csodálatos megvendégelése 2. rész
(Máté 15, 32-39; Márk 8, 1-9)

Először bizonyos meglepetést okoz az, hogy a tanítványok, azzal a másik csodával frissen az emlékezetükben, e későbbi alkalommal annyira meglepődtek. Midig így van a nehézség és a reménytelenség idején. Minden előző megszabadítás a felejtés veszélyében van. Isten kezének korábbi hatalmas beavatkozásait az emberek könnyen elfelejtik. Minden előző megszabadítás a felejtés veszélyében van. Isten kezének korábbi hatalmas beavatkozásait az emberek könnyen elfelejtik. Ő kettéválasztotta a Vörös-tengert népe előtt, mégis amikor ott vannak a másik oldalon, zúgolódnak Mózes ellen, és arra gondolnak, hogy el kell veszniük a szomjúság miatt. Ezt kiáltják, "Köztünk van-e az Úr vagy nincs?" (2Mózes 17, 1-7). Csak a teljes kiformálódott hitű ember érvel a múlt alapján a jövőre nézve olyan hittel, amilyennel az apostolok ebben az időben még nem rendelkeztek (vesd össze: 1Sámuel 17, 34-37; 2Krónika 16, 7-8). Aki nem ismeri az ember szívét, csak az vitathatja, hogy a tanítványok egy hasonló korábbi csoda birtokában nem kerülhettek zavarba egy második hasonló eset miatt, hogy hogyan lehetne ellátni a tömeget. Szerintük ez csak illusztráció az általános pontatlanságra, ami az Úr életével kapcsolatos laza hagyományok feljegyzésében található, amikor ugyanazt az eseményt kétszer is elmondják. Ezenkívül zűrzavarukban képesek egy másik magyarázatra is. Talán a tanítványok kétségbe vonták, hogy az Őr egy második alkalommal is be akarja mutatni teremtő hatalmát. Lehettek-e ezek a tömegek olyan lelki éhségben, amit érdemes betölteni és megjutalmazni az isteni hatalomnak ilyen beavatkozásával? Ők éppen ilyen őszinte keresők voltak, legalább is egy időre. Mint ahogy másoknak volt hitük arra, hogy meggyógyuljanak, úgy ezeknek volt hitük arra, hogy jóllaknak, ás ugyanaz a bővelkedő kéz, ami táplálta az ötezret ezelőtt, most táplálta a négyezret is. Ámen!