Dávid nem bántja Sault
(1Sámuel 24. fejezet)

Saul hamarosan visszatért a filiszteusokkal való hadakozásból, hogy háromezer válogatott emberével megkeresse Dávidot. Megüzenték ugyanis neki, hogy Dávid Éngedi pusztájában bujkál. Saul ekkor egy barlanghoz ért, és bement oda, hogy szükségét végezze. Dávid és emberei pedig mind ott bújtak meg a barlang rejtekében. Emberei akkor így szóltak Dávidhoz: - Eljött a nap, amelyről azt mondta az Úr neked: "Kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele, amint jónak tetszik." És Dávid akkor felkelt, és lopva megvágta Saul köpenyének szárnyát. Azután azt mondta embereinek: - Oltalmazzon meg engem attól az Úr, hogy én ilyen dolgot cselekedjek az urammal, az Úr felkentjével. És Dávid kemény szavakkal megfeddte embereit, és nem engedte nekik, hogy Saul ellen támadjanak. Amikor pedig Saul kiment a barlangból, Dávid is kiment, és utána kiáltott: - Uram, király! Saul hátra tekintett, Dávid pedig leborult előtte, mint királya előtt, és így szólt hozzá: - Miért hallgatsz az olyan ember tanácsára, aki azt mondja: "Dávid a romlásodra tör"? Láthattad, hogy az Úr kezembe adott téged a barlangban, és azt mondták nekem, öljelek meg, de én nem bántottalak. Látod: köpenyednek szárnya itt van a kezemben, és amikor azt levágtam, téged is megölhettelek volna. Tudd meg hát, hogy bennem nincs semmi gonoszság és hamisság! Az Úr tegyen ezért ítéletet közöttünk, és Ő álljon bosszút értem rajtad, de az én kezemtől nem esik bántódásod. Ki ellen jött hát Izrael királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet vagy bolhát? - A te szavad-e ez, fiam, Dávid? - kérdezte tőle fennszóval Saul, és sírt. Majd így folytatta: - Te igazságosabb vagy nálamnál, mert jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem. Mert ha valaki megtalálja ellenségét az úton, elbocsájtja-e békességgel?! Most azért esküdj meg, hogy amikor király leszel, nem irtod ki ivadékaimat, és nevemet nem törlöd ki atyám házából! Dávid megesküdött erre, Saul pedig hazament, és Dávid visszatért a sziklavárba. Ámen!