A mai nap Szent Péter és Pál apostolokról emlékezik meg. Egész életüket meghatározta, a tökéletes Isten iránti szeretet, és Jézus Krisztus követése. Mindketten, a Néró - féle keresztényüldözés idején haltak vértanú halált. A mai evangéliumban olvassuk, hogy amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.” ( Mt 16,13 – 19 ) Az evangéliumban egy nagyon lényeges kérdés hangzik el: „Kinek tartják az emberek az emberfiát” A tanítványoknak, a mások véleményét kellett elmondani, amit hallottak Jézusról. Érkeztek is a válaszok: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, vagy valamelyik prófétának tart. Viszont ezután jött a nagyon személyes kérdés, amire válaszolniuk kellett: „Ti kinek tartotok engem? ” Szent Péter válasza olyan volt, amellyel kivívta a Jézus dicséretét: „Te vagy Krisztus az élő Isten fia!”. Olyan válasz, amely meghatározta egész életét, tetteit, irányultságát. Mi is halljuk meg minden egyes nap Jézus kérdését: Te József, Andrea, Katalin, Bálint, Éva, stb. „szeretsz - e engem?”… Vajon tudjuk habozás nélkül rávágni: „Igen Uram, Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek Téged!” Igen, szűkség van megfogalmazni mindnyájunknak személyesen is, hogy mi kinek tartjuk Jézus Krisztust. Aki megvallja Jézust, ahogy Péter és Pál, és még tették sokan, az nemcsak egy darabig fogja követni Jézust, hanem mindvégig. Az mindig Jézus nyomdokain fog haladni, és mindig Ő lesz a reménysége, bizalma, és nagy öröme a feltámadáskor. Tehát nem elég csak ismerni a dogmákat, ha Jézust nem valljuk Isten Fiának, ha nem szeretjük, és ha nem tudunk kockáztatni Érte vagy nem vesszük föl a keresztünket, és nem követjük Őt, akkor nem vagyunk méltók Hozzá. Szent Péter és Szent Pál, az életét is feláldozta Jézusért. Legyen bennünk szeretet, és vegyük fel a magunk keresztjét, ahogyan fölvette mindennap, Szent Péter és Szent Pál is.