“Szépségem, Téged választottalak!”

„Mert benne kiválasztott (múlt idő) minket magának már a világ kezdete előtt” (Ef 1,4)

Az Úr nem akkor figyelt fel rád először, amikor megtérésedkor Hozzá kiáltottál. Nem úgy történt, hogy meghallott téged, és azt mondta: „Jól van, akkor válaszképpen elküldöm a Fiamat.” Nem. Már korábban kiválasztott magának. Már korábban gondoskodott rólad. Az engesztelés már elvégeztetett. Az üdvösség készen várt rád, hogy hitben kinyújtsd a kezed, és magadhoz vedd. Bár neked kellett eldöntened, hogy elhiszed és elfogadod, Isten már gondoskodott rólad, mielőtt a szükséged jelentkezett volna, mielőtt megszülettél, mielőtt vétkeztél volna!

   „Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és    feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket   Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel magajándékozott minket szeretett Fiában.” (Ef 1,4-6)

A keresztények többsége tettekkel próbálja meg elfogadhatóvá tenni magát Isten előtt (szent élet, bibliaolvasás, tizedfizetés, böjt, stb.). Ez pont olyan, mint mikor egy csacsi hátára erősített botról egy répát lógatunk az orra elé. Minden alkalommal, mikor elindul a célja felé, a cél is megindul! Pont olyan, mint egy mókuskerék, mely sehova sem vezet. A vallás arra készteti a keresztényeket, hogy sóvárogva várják azt az időt, amikor majd elfogadhatóak lesznek Isten számára. Vakságukban nem veszik észre azt az igazságot, hogy Ő már szeretett Fiában elfogadta őket (Ef 1,6).

Az „elfogadott” görög eredetijét használja az Ige a „kegyelembe fogadott” kifejezésére is a Lukács 1,28-ban: „Az angyal belépve hozzá (Máriához) így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” Ezt a szót csak ezen a két helyen használja az Újszövetség. Tehát ugyanúgy elfogadottak vagyunk a szeretett Fiúban, mint ahogy Mária Isten kegyelembe fogadottja volt!

Andrew Wommack