Minden ember ráébredhet az élete különböző szakaszaiban, de főleg idős korában arra, hogy hiába szereztünk meg sok földi dolgot, javakat, ha nem segített hozzá az örök élethez. Hiába menekülünk a munkába, építettük a karrierünket, menekültünk a szórakozásba, a bulizásba vagy másba, mert ha Isten, és szeretet nélkül éltük életünket, akkor nem tudunk megszabadulni majd a nyomasztó kérdéstől: Ennyi lett volna az életünk értelme? - - „Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!” ( Lk 10,25 – 37 ) - Talán a fontosabb kérdése kellene, hogy legyen életünknek: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal című verse végén így fogalmaz: „… Mint lázbeteg, aki feleszmél, - Álmát hüvelyezve, zavartan, - Kezem kotorászva keresgél, - Hogy jaj! - valaha mit akartam, - Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, - A kincs, amiért porig égtem. - Itthon vagyok itt e világban, - S már nem vagyok otthon az égben.” - - Imádkozva kell fordulni Jézushoz, és Tőle kell megkérdezni: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” Jézus elmondja, hogyan, és miért lehet folytatása földi életünknek. - Nagy dolog, ha valaki felismeri, hogy minden cselekedetében ki kell mutatni a türelmet, gyakorolni kell a szeretetet, a megbocsátást, és az irgalmasságot. - - Jézus ma is kész megajándékozni minket, és ma felkínálja nekünk is az örök életet, az üdvösséget. Vigyázzunk arra, hogy ne ragadjunk le a vagyonunknál, mint ez a gazdag ember, ne ragaszkodjunk az időnkhöz mint a pap, a levita, a hanem még ma álljunk meg, vegyük észre rászoruló felebarátainkat. Kezdjük el gyakorolni a szeretet, az irgalmasság cselekedeteit, és tegyük meg azt, amit megtett az irgalmas szamaritánus, és mindennap megtesz velünk az irgalmas Jézus is.