A legtöbben talán tisztában vagyunk,hogy,álljunk meg néha, mert szükségünk van pihenésre! - - A mai Evangéliumból is kapunk útmutatást. - - Abban az időben az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre. ( Mk 6, 30 – 34 ) Az emberek nagy része, azért követte Jézust, mert vezetést, útmutatást, vigasztalást keresett, és várt Tőle. Látszólag eljött a pihenés ideje a tizenkét apostolnak, de újra rájuk szabadult a tömeg. Az apostolok kétség kívül pihenésre vágytak, amelyet Mesterükkel szerettek volna eltölteni, de nem tudtak. Szabadságon lenni és kipihenni magunkat – gyakran a szeretettel és belső békével függ össze. Kipihenni magunkat – nem azt jelenti, hogy kényelmes menedéket keresünk, és a lustaságnak adjuk át magunkat, hanem, Jézussal pihenni: sokkal inkább azt jelenti, hogy tovább folytatom szeretetteim iránt a szolgálatot. Ezt is Jézus mutatta meg nekünk. Istennek mindig van ideje ránk. De csak annyi ideje van ránk, mint amennyi időt az életünkből adunk neki. Akik időt adtak Jézusnak vagy ma is szánnak időt az idejükből, azok kapnak időt Jézustól, kapnak az Ő idejéből. Álljunk meg, mert szükségünk van pihenésre! Testileg - lelkileg pihenjünk meg egy kissé, de a pihenés alatt legyen időnk, és emeljük fel lelkünket Istenhez, hogy felüdítsen, és új erőt öntsön belénk! Szeretni, szolgálni csak az képes, aki összerakja, kipiheni magát, rendet rak önmagában. Pihenhetünk, de az időnkből adjunk Istennek, Jézusnak, és egymásnak. Mi elmehetünk szabadságra, de a szeretetünk, soha ne menjen szabadságra!