Szigu egy hatéves kínai kislány volt. Kedvessége és jó szíve miatt szülei Szigu-nak, azaz "Kis Szeretet"-nek nevezték. Szigu mindennap elment a templomba, ahol a missziós atya az elsőáldozásra készülőket tanította. Ezek már mind nagy, kilenc-tíz éves fiúk és lányok voltak. A kis Szigu beült az utolsó padba, és szájtátva hallgatta a pap bácsi szavait.
-Gyerekek! -mondta a misszós atya- Abban a kis aranyozott házikóban, ott az oltáron a Jézuska lakik. Ő ott mindig rátok gondol, és szeret titeket. El sem tudom mondani, mennyire szeret benneteket. Alig várja már, hogy elsőáldozók legyetek, és onnan átköltözhessen a ti szívetekbe, mert nálatok sokkal jobban szeret lakni, mint abban a kis házikóban... Amikor a földön járt, egyszer pihenni tért az út szélére, mert már nagyon elfáradt. Éppen akkor jöttek oda a közeli faluból a kisgyermekek, mert Jézust szerették volna látni. Az apostolok azonban nem akarták őket odaengedni, mert Jézus pihent. Ő azonban ezt mondta: "Engedjétek hozzám a kisdedeket!" Látjátok, így szereti Jézus a kisgyermekeket.
A tanítás végén a missziós atya visszament a plébániára, a többiek pedig elmentek haza. Csak a kis Szigu ült még sokáig, gondolataiba merülve az utolsó padban. Aztán hirtelen fölkelt, és átment a misszós atyához.
-Tisztelendő atya! Valami nagyon fontosat akarok neked mondani!
-Hadd halljam! -szólt az atya mosolyogva, és lehajolt a csöpp kislányhoz, aki olyan komolyan állt ott előtte.
-Szeretnék én is megáldozni! -vágta ki Szigu bátran. - Te azt mondtad, a Jézuska szereti a gyermekeket. Én is szeretem a Jézuskát, add nekem őt!
A missziós atyát meghatotta a kislány kérése, ám a kívánságát mégsem teljesíthette.
-Nagyon kicsike vagy még, Szigu! Még csak tejfogaid vannak. Majd ha kiesnek mind, akkor jelentkezzél!
Szigu szomorúan tipegett hazafelé. Ám egy jó óra múlva újra megjelent a plébánián. Az atya ijedten nézett a kislányra, mert Szigu szemei könnyesek voltak, szájából pedig csorgott a vér. Egy kővel kiverte tejfogait, hogy megáldozhasson, hiszen azt mondta neki a az atya, hogyha kiesnek a tejfogai, akkor már áldozhat. Erre a pap szemei is könnyesek lettek. Magához ölelte a kislányt, és vitte, sietett vele a templomba, hogy rögtön megáldoztassa.
És azóta a kislány neve nem Szigu, nem "Kis Szeretet", hanem Magu, azaz "Nagy Szeretet".