Zsolt 19,1-7.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
3 Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
4 Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
5 mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat
készített a napnak,
6 amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy
futhat pályáján.
7 Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve
melege elől semmi.

                     SZÍNEK, ILLATOK, HANGOK

Az egek hirdetik Isten dicsőségét! (Zsolt 19,2)

"Esteledik, elnézem a bíborszínbe öltözött lenyugvó Napot. Lassú, kecses
mozgással tűnik el a fák lombkoronái mögött, és magával viszi
hátrahagyott óráim emlékeit. Kacér szellő táncoltatja a szőlőlugas
leveleit, a teraszon ülve csendben hallgatom az est parányi neszeit,
rezdüléseit. Közben számot vetek napi munkámmal, elvégzett, vagy félben
hagyott teendőimmel és gondolataim között keresgélem, vajon milyen
kódolt üzenetet kaptam ma Istentől.
Mert üzenet mindig van, még akkor is, ha nem vesszük észre, mert
esetleg nem egyértelmű, nem szokványos, nem kézenfekvő, és nincs
konkrétan a szemünk előtt. Figyelek, várok, gondolkodom. A szél kissé
nagyobb erőre kap és egy magányos pitypangot szabadít meg bolyhaitól.
Úgy táncolnak a vattaszerű pihék, mint egy farsangi bálban a párok a
keringőt. A kerítés mellé ültetett sárga tulipánok is tartják a
ritmust, törékeny száruk ide-oda ring. Egy elkószált fecske keresi
riadtan fészkét, a leveleit borzolgató nyárfa körül kering, miközben
szabályos ovális íveket rajzol a levegőben. A természet édeskés
mézillata leng körül és mély megnyugvás árad szét bennem.
Íme az üzenet, a csoda, a színek, az illatok, a hangok, vagyis a létező
világ, ezek a Teremtő Isten által alkotott mindennapi csodák, jelek.
Ezek adnak erőt, hitet, reményt, ha észrevesszük, megbecsüljük és
szeretjük őket."

"Imádság: Köszönjük Istenünk a teremtés üzenetét!

Isten üzenetei által részesülhetünk az igazi boldogságban.

Ámen."