Valószínű, előfordult már életünkben, hogy részvétlenek voltunk. Gyermekkorunkban, volt még bennünk részvét, de az évek alatt majdnem elfogyott... - - „A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh - kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg. Megszólította: „Akarsz - e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte. ( Jn 5, 1 – 16 ) - „Nincs emberem!” Ebben a rövid mondatban, micsoda mérhetetlen szenvedés, kétségbeesés van! Egy ember, aki vár arra, hogy valaki észrevegye, valaki lehajoljon hozzá, megfogja a kezét, szóba álljon vele. Jönnek - mennek körülötte az embertársai, de nincs senki aki segítene, és egy méterrel arrébb tenné... Csak egy ember kellene hozzá, hogy megoldódjék az élete problémája, de nincs ilyen ember! A hosszan tartó betegsége alatt, teljesen magára maradt. Így magára maradni egy embernek - embertelen dolog! Az igazi, a teljes emberi élet, csak a másik emberrel való közösségben lehetséges. - Ez azt jelenti, hogy az ember egymagában, nem igazi ember, hanem a másik emberrel való közösségben teljesedhet ki. Mert Isten sem magányos Isten. Az egyik ember, a másik emberrel, összetartozik, mint Istenben az Atya – Fiú - Szentlélek. Jézus tudja, hogy embertárs segítsége nélküli, az ember fájdalma nagy, és mivel akar segíteni, azért megkérdezi: “Akarsz - e meggyógyulni?” Jézus tudja, hogy amikor valakinek ennyire „nincs embere”, akkor annyira elkeseredett lesz, hogy bele is halhat. - Örüljünk annak, hogy Jézus lát minket elesett, rászoruló embereket, és segít rajtunk. Köszönjük!