Mt 6,25-34.

Jézus tanítása: 25 "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért,
hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel
ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a
ruházatnál? 26 Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is
aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem
vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? 27 Aggódásával pedig ki tudná
közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? 28 Mit
aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan
növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29 de mondom nektek, hogy
Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár
csak egy is. 30 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a
kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket,
kicsinyhitűek?" 31 "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? -
vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? 32 Mindezt a pogányok
kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van
minderre. 33 De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek
is mind ráadásul megadatnak nektek. 34 Ne aggódjatok tehát a holnapért,
mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

                         TARTS SZÜNETET!

Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz. (Zsolt
119,103)

A méhek a szüntelen munkavégzésükről híresek. A kaptár az állandó
nyüzsgés színhelye. Nem is csoda, hiszen egy munkás-méh egész életében
mintegy 1/12-ed kávéskanálnyi mézet állít elő, egy jó méhkas 25-30
kilogrammnyit termel a téli időszak átvészelésére. A munkának soha
sincs vége!
Kevésbé ismert az a tény, hogy ez a keményen dolgozó méh is talál egy
helyet a lépben, ahol szünetet tart, minden tevékenységet felfüggeszt
egy kis időre. Semmi hasznot hozó munka, már ami a világi fogalmat
illeti. De ez a felfrissülésre, megújulásra szánt idő rendkívül
lényeges. A méheknek úgy tűnik, szükségük van egy kis időre a
szorgoskodás közben, és ez egyáltalán nem veszélyezteti a méhraj
életét.
Sokan észrevesszük, mennyire megemelkedik bennünk a stressz és a
feszültség szintje a napjainkat betöltő, soha meg nem szűnő feladatok
miatt. Aggodalmaskodunk, meddig bírjuk. Az ilyen helyzetben azt tartom
a legjobbnak, ha követjük a méhek példáját, - és természetesen Jézusét
is, aki akkor is felment a hegyre imádkozni, amikor nagyon elfoglalt
volt, - és egyszerűen leállunk. Teremtsük meg a lehetőséget, amikor
Isten szólhat hozzánk. És figyeljünk rá.

Imádság: Urunk, megnyitjuk előtted szívünket. Leállunk, hogy figyeljünk
rád, és tanuljunk tőled.

Ámen