Minden ember számára vannak láthatatlan, nem érzékelhető, nem tapintható, nem kézzelfogható valóságok. Főleg ilyen a Mennyország, mert az kívül esik a látóterünkön. Sokan vannak, akik nem is tudják egyből elfogadni, és olyan könnyen kimondják: „Én nem hiszek a Mennyországban!” Jézus is tudta ezt, és ezért egy - egy ismert képpel vagy hasonlattal próbálta, próbálja érthetővé tenni, közelebb hozni a valóság megértését. A példázatok melyeket használ Jézus, mindig rövidek és rendszerint egyszerűek azért, hogy aki akarja, azonnal megértse. Amikor a sóról, a gyertyáról, hegyen épített városról, a szálkáról és gerendáról beszél az emberek szemében vagy a szoros, és keskeny útról, és a kősziklára - homokra épített házról vagy, hogy az új bort nem szabad régi tömlőkbe tölteni, mert az új bor ereje kiszakítja, ezt érti mindenki. De, amikor a magvetőről, a konkoly és a búza viszonyáról, a hálóról, a gyöngyről, az elásott kincsről vagy a tékozló fiúról, stb. beszél, ezt is értjük. Jézus a megérthetőség miatt vette mindig a példázatokat a természetből, az emberek mindennapi életéből. A mai Evangéliumban is, képeket használ, és ezekkel próbálja megértetni, hogy milyen az Isten országa. - - „Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között.” Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.” ( Lk 13, 18 – 21 ) - Aki ezeken a mai képeken elgondolkodik, lehet, hogy azonnal vagy ha nem is azonnal, de idővel meg fogja érteni a lényeget. Minden a világon kicsivel kezdődik: „kisgyerek, kis mag, kis növény stb. Tudjuk, hogy a mustármag is kicsi, kisebb, mint általában a többi mag, és ebből a kicsiny magból, igen nagy növény fejlődik, és a madarak fészket rakhatnak vagy jól el tudnak rejtőzni az ágai között. Ahogyan egy fa nagyra növéséhez kell idő vagy, hogy a kovász megkelessze az egész tésztát, úgy az Isten országának a növekedéséhez is kell idő. Tehát mindkettő kicsiny, de idővel észrevétlenül, és láthatatlanul naggyá fejlődik. - Vegyük észre, hogy bennünk van az isteni lényeg, csak annyi minden rakódott rá már a lelkünkben, és ezért nem tud növekedni. De, ha belekerül a „kovász” a lelkünkbe, az készteti majd a növekedést! - Örüljünk a titkos, és csodálatos módon növekvő életünknek, mely a kezdetből hatalmassá lesz majd, mint a parányi mustármagból nőtt fa, vagy mint a kis kovásztól megkelt kenyér. - Ébredjünk fel, és életünket járja át teljesen a Mennyország utáni vágy. - Köszönjük meg Istennek az ajándékait, és tegyünk meg mindent azért, hogy az Isten országa növekedjen, és kiteljesedjen!