Isten szeretetét tapasztalhatjuk mindennap. Mi mégsem szeretjük Őt vissza. Mondjátok, mit kellene tennie még Istennek értünk? Isten már megmutatta szeretetét, és megtett mindent azért, hogy üdvözüljünk. Nekünk hinni kell Istennek, és törekednünk kell arra, hogy szeressük Őt, tegyük a jót, és akkor az, elég lehet nekünk bejutni a Mennyországba! - Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: „Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.” „Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.” „Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is idejussanak a gyötrelmek helyére.” Ábrahám ezt felelte: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.” Ám az erősködött: „Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.” Ő azonban így felelt: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.” ( Lk 16, 19 – 31 ) Az derül ki, a mai példabeszédből, hogy ez a gazdag ember csak rövid távon gondolkodott, és a vagyona, a pénze eltakarta előle az Istent, és a Mennyországot. Az a személy, aki nagyon rövid távon gondolkozik, előbb – utóbb elveszít mindent. Lássuk meg azt is, hogy a példabeszédben Jézus nem fenyeget, hanem figyelmeztet mindnyájunkat. Figyelmeztet, biztat, hogy jól gondoljuk meg miként élünk! Jusson eszünkbe Jézus isteni szava, és amíg tart a kegyelmi, irgalmi idő, használjuk fel, mert előbb – utóbb az irgalom napjai elmúlnak. Mi, ne kövessük el ezt a hibát, hogy megfeledkezzünk Istenről, vagy a Mennyországról! Mivel életünk a halál után is folytatódik, ezért már most gondolkodjunk, tervezzünk a földi életünknél hosszabb távlatokra! Hallgassunk Jézusra, nézzünk a távolba is, és ne legyünk földhöz ragadt emberek! Ámen.