2010. július 31. szombat

Ez 37,1-14

.

1 Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett
egy völgyben. Tele volt az csontokkal. 2 Végigvezetett köztük
körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már
nagyon szárazak voltak. 3 Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e
még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, URam, te tudod! 4 Akkor
ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz
csontok, halljátok az ÚR igéjét! 5 Így szól az én Uram, az ÚR ezekhez a
csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni. 6 Inakat
adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután
lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én
vagyok az ÚR. 7 Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem.
Amint prófétálni kezdtem, hirtelen dörgő hang támadt, a csontok pedig
egymáshoz illeszkedtek. 8 Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús
növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek még nem volt
bennük. 9 Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj,
emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az ÚR: A négy égtáj
felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre
keljenek! 10 Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor
lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy
sereg volt. 11 Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel
egész háza, amely most ezt mondja: Elszáradtak a csontjaink, és
elveszett a reménységünk, végünk van. 12 Azért prófétálj, és ezt mondd
nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Én felnyitom sírjaitokat, és
kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel
földjére. 13 Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor felnyitom
sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! 14 Lelkemet adom
belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken.
Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, meg is teszem, amit megmondtam - így
szól az ÚR.

                           ÚJJÁSZÜLETÉS

Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom
testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. (Ez 36,26)

Egy mozifilm egy férfi történetét dolgozta fel, aki bensőleg
tönkrement, és alkoholistává vált. Fizikailag is minél hamarabb véget
akart vetni életének. A jövőbe vetett reménység legkisebb szikrája sem
látszott rajta. Aztán felfogadták egy elragadó kislány mellé testőrnek,
és a kislány hatására a férfi dermedt szíve megolvadt, élvezni kezdte
újra az életet. Ennek az átváltozásnak ábrázolása kasszasiker lett.
Újjászületett szereplőkkel szeretünk azonosulni. Ilyen karakterek
segítenek álmodozni, hogy mi is megújult reményt és változást élhetünk
át.
A jó hír az, hogy nem kell valami helyettesítő újjászületéssel
beérnünk. A jó hír az, hogy akárhányszor buktunk el, vagy bármilyen
messzire is kerültünk, Istennek van hatalma helyreállítani bennünket.
Isten tudja, hogy rakjon csontot csont mellé, hogy megelevenítse a
hústestet, és új életnek leheletét lehelje belénk. A legjobb hír pedig,
hogy ez a sikertörténet nem ér véget, mint a mozifilm, hanem az isteni
vitalitás az örökéletben is folytatódik.

Imádság: Köszönjük Istenünk mérhetetlen hatalmadat, és határtalan
szeretetedet. Köszönjük bennünk lévő életedet, a soha véget nem érő
életet.

 Ámen.