2023.01.05. ÚTMUTATÓ  MAGYARÁZATA!

AZ ÚR ANGYALA MEGÉRINTETTE ILLÉST, ÉS EZT MONDTA: KELJ FÖL, EGYÉL, MERT ERŐD FELETT VALÓ ÚT ÁLL ELŐTTED! ( 1 Királyok 19,7)

Jó lenne év elején így kezdeni az évet. Nem tudjuk mi vár ránk ebben az új évben. De, már most kell dolgozni azon, hogy erősek legyünk testileg-lelkileg, hogy meg tudjunk küzdeni a ránk váró nehézségekkel, feladatokkal. Egy helyreállított élet, áldott élet. Be kell ismerni, hogy mi is ki tudunk fáradni, és nem is kell hozzá sok minden. Dolgok, amik nehezen oldódnak meg, és belefáradunk. Illés élete ma jó példa előttünk. Isten nem hagyta magára, és minket sem hagy magunkra, még ha nagyon nehézben vagyunk is. Az előző részekből megtudtuk, hogy Illés elment Akháb királyhoz és közölte vele, hogy nagy szárazság várható. Majd Isten megparancsolta a prófétának, hogy rejtőzzön el a Kerit-patak mellett, ahol a hollók gondoskodtak róla. Ezek után Isten a Szidónhoz tartozó Sareptába vezette egy özvegyasszonyhoz, ahol Illés életre keltette a asszony fiát. Végezetül arról a drámai eseményről olvastunk, amikor a próféta találkozott a Kármel hegyén Akhábbal és a baál papokkal. A próféta frusztrációját a körülményei idézték elő. Nem Isten ítéletétől kellett tartania, sokkal inkább az aggasztotta, hogy Isten mennyire halvány módon gondoskodik az életéről.Illést hatalmas kedélyingadozások jellemezték: egyszer fent volt, máskor pedig teljesen padlót fogott. Akháb király mindent elmesélt Jézabelnek a feleségének,hogyan ölte meg prófétákat fegyverrel. Pontosan mit is mondott neki, azokról nem tudni, de azokról a dolgokról számolt be, amit tett, nem pedig Isten cselekedeteiről. Magáról beszélt, nem Istenről. Nem azt mondta, hogy azok a próféták, akik meghaltak, hamis próféták voltak, hanem csak megölt prófétákról beszélt. Talán teljes lelkesedéssel közölte a történetet. Jézabel haragra gerjedt és Illést kerestette. Illés tudta ezt és szívében Isten előtt félelem volt, belefáradt és életét féltve menekült a pusztába. Jézabel, aki Illés halálát kívánta, katonáival kerestetni kezdte. Illés teljesen levert volt, jártányi ereje sem maradt. Szomorú volt és elégedetlen saját magával. Érezte a magában rejlő ellentmondást: egyfelől mentette az életét, amikor a halál elől futott, most pedig meg akart halni. Amikor az ember nincs közösségben Istennel, az ellentmondások csalódottsághoz, frusztrációhoz vezethetnek. Neked is volt már hasonló érzésed? Kívántál valamit, később pedig az ellenkezőjét akartad, csak azért, mert boldogtalan voltál? A frusztráció arra az emberre jellemző, aki nincs közösségben Istennel. Most a próféta a rekettyebokor alatt fekszik. Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt.” Valószínűleg nagy forróság és csend uralkodott a pusztában. „De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: KELJ FEL, ÉS EGYÉL!” Illés, elkészült az étel, egyél! „Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél ott van egy forró kövön sült lángos és egy korsó víz. Evett, ivott, majd újra lefeküdt.” Isten gyermeke ilyen szintet ér el, hogy fizikailag már kezd pihenni, de a lelke még beteg egy kissé. Illés is fizikailag megerősödött, ha lelki ereje még nem is térhetett vissza. Majd az Úr angyala mondta " KELJ FÖL, EGYÉL, MERT ERŐD FELETT VALÓ ÚT ÁLL ELŐTTED! " Illés evett és ivott, erőre kapott és elment Hórebig, és ott egy barlangban várakozott. SZÁMUNKRA a HÓREB MINDEN OLYAN HELY, AHOL TALÁLKOZÁS TÖRTÉNHET ISTENNEL, TALÁN a TEMPLOM, a KÖZÖSSÉGI ALKALMON, BIBLIAÓRA, VAGY CSENDES HÉT, VAGY LELKI BESZÉLGETÉS, AHOVA EL TUDUNK MENNI. Oda, ahol korábban is tapasztaltuk, vagy tudjuk, hogy ott találkozás is lehet Istennel, ha ő akarja. Márpedig Isten akarni fogja. Isten megerősítette Illést, aki újabb faladatot kapott. Nagyon jó látni, az ember oldalát, néha magunkra is ismeretünk. De, hihetjük és tudatjuk ha az Úr feladattal bízza meg, az övéit, Ő el, és felkészít rá! Ilyen év előtt állunk, de jusson eszünkbe, hogy ahogy az Illés, úgy mi is az Úr kezében vagyunk. Az övéit soha nem hagyja magára, sőt alkalmassá teszi a feladat elvégzésére, ami mások javát szolgálja és az Úrnak szerez dicsőséget. A mi hívő életünkben is lehet így! Soha ne adjuk fel! Legyen bátor szívünk tenni a dolgunkat, mert tudatjuk, hogy akiben az Úr elkezdte a jó munkát, azt be is fejezi az Ő napjára. Ámen.