Pásztori levél emlékezteti a keresztényeket arra, hogy Isten szabadon választotta ki őket megtérésükre és Krisztusban való nemes és gazdag életükre. Ma minket is. Hisz nagy hangsúlyt fektet az egyház csodálatos jellegére és arra, hogy mennyivel magasabb rendű a Krisztusban való élet, mint a pogány vallás. A levél csak óvatosan foglalkozik azzal, hogy mióta jött létre az egyház, hogyan alapította Isten, milyen a szerkezete, milyen magasztos szentségének hívása, és milyen kapcsolata van a pogány társadalommal. Az egyház jellege és története az, amely a levél főtémáját alkotja.
Péter váltakozva az új keresztény Istenre emlékezteti az egyházat. Isten törődik velük, kiválasztja és felmagasztalja őket és ítélkezik felettük. A keresztény Isten sokkal magasabb rendű előző pogány isteneiknél. Ennek megfelelően Isten cselekedetei Jézussal már előre megmondhatók, hogyan lett megváltva Jézus szenvedéseitől és hogyan vált élő lélekké. Jézus húsvéti útjának újbóli elmondása azt a rendkívül pasztorális célt szolgálja az 1Pét levélben, hogy a keresztényi tapasztalat ennek a példának a megvilágításában mutatkozzék meg. Megszokhattuk már, hogy az ördög nem alszik, azaz hiába leplezzük le egy-egy megjelenési formáját, más köntösben újra és újra próbálkozni fog, hogy eltérítsen bennünket az üdvösség útjáról. Nincs is ebben semmi különös, így van ez a világ kezdetétől fogva és így is marad a világ végéig. A Biblia ezt tanítja valóban, és erre szabad nekünk felszabadulnunk, és ezzel telítődhet meg a szívünk: áldott az Isten! Mert Ő támasztotta fel Jézust, Ő szült újjá, ha már hívők vagyunk, Ő adta kezünkbe a Bibliát, Ő segít, hogy egyre többet értsünk belőle, Ő adta ajándékba az imádság lehetőségét. Áldott az Isten, ha meghallgatja kérésünket. Áldott, ha nem hallgatta meg, mert valami jobbat fog adni helyette. Ez a teljes bizalom a feltétele ennek az egyértelmű dicsőítésnek. És akkor nemcsak üres jelszó lesz az SDG: Soli Deo Gloria! Akkor egészen természetes, és a sejtjeinkbe beleívódó hitvallás lesz: Egyedül Istené a dicsőség! Ámen