ÚTMUTATÓ MAGYARÁZATA 2018.08.07.

HA HŰTLENEK VAGYUNK, Ő HŰ MARAD, MERT ÖNMAGÁT MEG NEM TAGADHATJA. (2 Timóteus 2,13)

"Igaz beszéd ez:
Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is.
Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is.
Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.
Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja."
Ahogy egymás után végigolvassuk ezeket a mondatokat, az utolsóban egy törést érzékelhetünk. Mindegyik mondatban érthetőek és logikusak az összefüggések, de ebben az utolsóban nem. Emberi logikával mi valahogy így fejeznénk be a sormintát: Ha megtagadjuk, ő is. Ha hűtlenek vagyunk, ő is. Ez lenne logikus. Isten azonban nem a mi emberi logikánkat követi. A mi gondolataink nem az Ő gondolatai. Nem a mi sémáinkat alkalmazza abban, ahogy rólunk gondolkodik, velünk bánik.
Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad. A mi logikánk szerint itt valami ellentmondás van. Isten felől nézve azonban nincsen
Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.” Az Istentől való elszakadásunknak súlyosak a következményei. Az első emberpár engedetlensége után hangzik először Isten ítélete: „fájdalommal szülöd gyermekedet; átkozott a föld miattad; fáradsággal élsz belőle; arcod verejtékével eszed a kenyeret”. Vagyis az életed fenntartása szenvedéssel fog járni. A bűn miatti szenvedés, az Istentől elfordult állapotunk fájdalmai sokféle módon jelenhetnek meg az életben. Tényleges testi fájdalmakban, betegségekben, és lelki fájdalmakban, sérülésekben, amiket egymásnak okozunk. Tetten érhető abban a sokféle gonoszságban, amik velünk, és általunk is történnek. Közösségeink betegségei, erőtlenségei is végső módon oda vezethetők vissza, hogy elfordultunk Urunktól, nem az Ő iránymutatása szerint élünk. Az Európa szívébe irányuló népvándorlás is tekinthető egy ítéletes jelnek. Az egykor keresztyén Európa nem tartja fontosnak saját korábbi értékeit, eldobja hitét, és letérdel az iszlám előtt. „HA MEGTAGADJUK, Ő IS MEGTAGAD MINKET.” Rettenetes belegondolni ennek mélységeibe. Mi mindennel jár életünkben az, ha Isten nem adja áldását, ha megvonja támogatását, megtagad, nemet mond a dolgainkra. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad. Mért tesz ilyet az Isten? HA HŰTLENEK VAGYUNK Ő HŰ MARAD. És miért tesz így Isten? Miért nem logikus, miért nem bűneink szerint bánik velünk? A válasz itt van a folytatásban: „mert önmagát meg nem tagadhatja.” Vagyis önmagával kerülne ellentmondásba, ez pedig nem történhet meg. Hűtlenségünk ellenére ő hű marad, mert ez következik lényéből. Mert Isten szeretet. Bünteti a bűnt, de szereti a bűnös embert. Azért küldte el egyszülött Fiát, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Ha látjuk életünkben azokat a jeleket, amik az Ő szeretetét érezteti velünk.Ha igen, akkor ne szűnjünk meg naponta hálát adni ezekért!