2023.05.23.  ÚTMUTATÓ  MAGYARÁZATA!

ÖRÜLJETEK AZ ÚRBAN MINDENKOR! ISMÉT MONDOM: ÖRÜLJETEK. AZ ÚR KÖZEL! ( Filippi 4,4 -5 )

Nem mindig érzi úgy az ember, hogy képes örülni, sőt vannak olyan élethelyzetek, amikor teljesen képtelennek érezzük magunkat bármiféle örömre. Vajon lehet-e örülni, amikor valaki beteg lesz a családban és kórházba kerül? Lehet-e örülni az embernek, ha feladatai, amik rá vannak bízva, meghaladják erejét és képességeit? Lehet-e örülni olyankor, ha kudarc és szégyen éri az embert? Nyilvánvaló, hogy nagyon sok olyan élethelyzet van a keresztyén ember életében is, amikor úgy érezzük, mindenre képesek vagyunk csak éppen az örömre nem. Mégis ez a felszólítás nekünk szól: „MINDENKOR ÖRÜLJETEK ”! S bár valóban jó hallani ezt a biztatást, néha az lenne a legtermészetesebb válaszunk, hogy most nem, most Uram ne haragudj, de képtelen vagyok örülni. Nem tudok örülni, mert a szívem tele van félelemmel, szorongással, kételkedéssel és nem tudom, hogy fogom megoldani ezt a helyzetet, most legszívesebben elbújnék minden ember elől, és talán még te előled is Uram. Igen, így áll a dolog, nehéz igent mondani a felhívásra, hogy „mindenkor örüljünk”, mert ha a világra, az emberekre, vagy magunkra nézünk, sok minden másra van inkább okunk, mint sem arra, hogy örüljünk.     Van Megváltója, aki minden adósságát eltörölte. Orvost talált benne, aki minden baját meggyógyítja, aki a megkötözötteket megszabadítja és a foglyoknak a börtön ajtaját megnyitja. "Az ÚRBAN ÖRÜLJETEK MINDENKOR"! És ez lehetséges, mert Ő nem változik meg. Életünk minden nyomorúságában velünk van; akkor is szeret minket. Belekiáltja sötétségünkbe: "Ne félj, mert én veled vagyok!" - És mivel ilyen nagy érték vagyunk szemében és meg akar dicsőíteni minket, azért rendez el mindent úgy, hogy ezt a célt elérjük. Benne rejtve vagyunk, Ő gondoskodik rólunk. Ez pedig örömre és nem gyászra ad okot. Amikor Luther Márton eljutott a Jézus Krisztusban való hitre, arra szólított fel minden hívő keresztyént, hogy vele együtt örvendezzenek. "Aki pedig nem akar örülni - tette hozzá -, az csak jajveszékeljen magában." Rendkívül fontos, hogy naponta újra meg újra örvendezésre serkentjük magunkat, szemünk elé állítva mindazt, amit Jézusban kaptunk, s hogy milyen gazdagon megáldott minket! Akkor majd szégyenkezünk, hogy milyen gyakran lenyomtak minket a földi és múló szenvedések. Hiszen minden nyomorúság és bánat "IDEIG-VALÓ" és ezért könnyű. A kísértések csak valameddig tartanak, összehasonlítva az örökkévaló dicsőséggel. Emlékezzünk vissza mindarra a jóra is, amit már elvettünk és mindarra a segítségre, melyben részünk volt az Úr jóvoltából. És azt se feledjük el, hogy minden nehézségünk ellenére még mennyi jóban van, és lehet még részünk. A legjobb pedig az, hogy Ő a mienk, és mi hit által az Ő gyermekei lehetünk. Ámen