ÚTMUTATÓ MAGYARÁZATA 2020.03.17.

AKI AZ EKE SZARVÁRA TESZI KEZÉT, ÉS HÁTRA TEKINT, NEM ALKALMAS AZ ISTEN ORSZÁGÁRA. ( Lukács 9,62 )Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy.Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „KÖVETLEK, BÁRHOVÁ MÉGY.” Jézus így válaszolt: „A rókának van oduja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Egy másikat Jézus szólított fel: „KÖVESS ENGEM!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „HAGYD A HOLTAKRA, HADD, TEMESSÉK EL HALOTTAIKAT – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.” Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „AKI AZ EKE SZARVÁRA VETI KEZÉT, ÉS MÉGIS HÁTRATEKINT, NEM ALKALMAS AZ ISTEN ORSZÁGÁRA. Aki Krisztus mellett kötelezi, el magát nehézségekbe ütközhet, mert le kell mondania az öt csillagos összkomfortról. Jézus, az Emberfia kerülte a kényelmet, ezzel is példát mutatott követőinek. Jézus értékrendje szöges ellentéte a világ számító értékrendjének. Jézus követésének az alapja a meghívás. Mindig Jézus a kezdeményező, mi pedig válaszolunk erre a hivatásra. A világi dolgok sokszor elterelik figyelmünket az eredeti meghívásunktól. Jézus határozottan kéri követőitől, hogy hagyjanak fel minden más személyes ügyükkel, és törődjenek Isten országának kiterjesztésével. Szent Pál, annyira átadta magát Krisztus ügyének, hogy minden mást szemétnek tekintett. (Fil 3,8). Sőt adósnak érezte magát pogánynak, görögnek, zsidónak Krisztus evangéliumával. Jézus követése az ember teljes életének az átalakulását követeli. Aki személyesen találkozott Krisztussal, nem tud közömbös lenni a világ hitetlenségének láttán. Felejthetetlen képet használ Jézus, amikor arról beszél, hogy a mennyek országára az "alkalmassági vizsga - az EKE SZARVÁNÁL KEZDŐDIK.        ha elindultunk Jézust követésében, akkor nem vehetjük le többé lelki szemeinket róla. Ha egyszer komolyan Jézus tanítványai lettünk, akkor számunkra nincs többé visszaút.Sokszor még hívőként is a saját magunk útjait akarjuk járni, és híjával vagyunk a kitartásnak és a türelemnek. Ha megtanuljuk a „szent hanyagolást” fölösleges dolgaink iránt, melyek nem okvetlenül szükségesek, s melyet a lelkiismeret-vizsgálatban úgy állapítottunk meg, hogy azok nem nélkülözhetetlenek, akkor bátran tudunk előre haladni minden kolonc és teher , hogy csak este, amikor a lelkiismeret-vizsgálatban végig tekintjük a napunkat, látjuk, és vesszük észre, hogy elvesztegettük a napot.Ámen.