2023.06.23.  ÚTMUTATÓ MAGYARÁZATA!

MIUTÁN JÉZUS MEGPARANCSOLTA A SOKASÁGNAK, HOGY TELEPEDJENEK A FÖLDRE, VETTE A KENYERET ÉS A HALAKAT, HÁLAT ADVA MEGTÖRTE, ÉS A TANÍTVÁNYOKNAK ADTA, A TANÍTVÁNYOK PEDIG A SOKASÁGNAK.  "JÉZUS NAGY SOKASÁGÁT LÁTTA, ÉS MEGSZÁNTA ŐKET, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdte őket sokra tanítani. Mikor pedig immár nagy idő volt, hozzá mentek az ő tanítványai mondták: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van: Bocsásd el őket, hogy elmenjenek a körül fekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniük. Ő pedig felelvén, monda nékik: ADJATOK NEKIK TI ENNI. És mondták neki: Elmenjünk, vegyünk-e kétszáz pénz áru kenyeret, hogy enni adjunk nékik? Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudták, mondani: van öt árpakenyér és két hal. És Jézus parancsolt nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. Letelepednek azért szakaszonként, százával és ötvenével. Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat adva; és megszegi a kenyereket és adja tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztva mindnyájunk között. Ettek azért mindnyájan, és megelégedtek; És maradékot is, szednek fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is. A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezren voltak férfiak.ISTENNÉL SEMMI SEM LEHETETLEN. Jézus, miután befejezte a tanítást, azt mondja a tanítványoknak, HOGY ADJANAK TANÍTVÁNYAI ENNI AZ EMBEREKNEK. Azok csodálkozva, talán kételkedve kérdezik meg hogy "Elmenjünk, vegyünk-é kétszáz pénz áru kenyeret, hogy enni adjunk nékik?" Jézus erre megkérdezi, hogy mennyi kenyerük van, amire jön is a válasz, hogy öt kenyér és két hal. Jézus hálát ad, elosztja a kenyereket és a két halat, és mindenki jól lakik, sőt még meg is marad tizenkét teli kosárral is. Igen, mert Istennél semmi sem lehetetlen! Sokszor van úgy a mi életünkben, akár anyagiakra nézve is, hogy kilátástalannak látjuk helyzetünket, aggódunk a mindennapi betevő felől, nem tudjuk, hogy lesz holnap. A fenti történet azonban arra tanít minket, hogy ISTENNEK GONDJA VAN RÁNK, gondja van arra, hogy mindennap meg legyen a mi testi, de a lelki táplálékunk is. Tanuljuk meg a mi életünket teljesen Isten kezébe letenni, próbáljunk meg nem aggodalmaskodni, mert a mi Urunknak gondja van mi reánk! Legyünk hálásak a mi gondviselő Istenünknek az Ő Áldásaiért! Ámen