ÚTMUTATÓ  MAGYARÁZATA 2018.07.25.

MERT AZ Ő ALKOTÁSA VAGYUNK, AKIKET KRISZTUS JÉZUSBAN JÓ CSELEKEDETEKRE TEREMTETT, AMELYEKET ELŐRE ELKÉSZÍTETT ISTEN, HOGY AZOKBAN JÁRJUNK. 
( Efézus 2,10)

Minden és mindenki az Úr alkotása. Mielőtt megszülettünk tudott rólunk, céllal teremtettünk. Az előre elkészített jó útra. De mi sokszor bolyongunk a hitetlenségünk miatt, és ezért nem tudjuk betölteni a földi rendeltetésünket. Isten azt szeretné, hogy az életünket betöltené a hit. A hitben járók az Isten népe. Ha valaki hitre jut új teremtés az, amiben az igazság lakozok. Jézus és a benne hívő a Szent Lélekkel együtt munkálódik. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, és hit nélkül nem vagyunk képesek az előre elkészített jó úton járni sem. Ha hitben élünk, akkor kezdjünk el másokkal jót cselekedni. Ne magunk körül forogjunk újra és újra. Megfigyelhető, hogy az igazán hívő életben egyre kevésbé lesz fontos, hogy mi lesz velem. Szolgálok Istennek, cselekszem azt, amit cselekednem kell, Isten akarata szerint cselekszem a jót. Megszűnik tehát, ill. meg kell, hogy szűnjön az, ami nagyon sok hívő embernek is probléma.Sok hívő embert a szüntelen magakörül való forgás bénít meg. Az ilyen ember csak magával törődik, ezért nincs ideje már arra, hogy jót cselekedjen, hogy mással törődjön, lelkileg megbénul, és egyre lejjebb csúszik. Depresszióba esik, de sok egyéb más is jöhet. Ha valakinek ez kérdés, már ma abba lehet hagyni az önmagunk, vagy valaki más körül való forgást. Odaadni újra önmagam Krisztusnak, ODASZÁNNI MAGAM, oda adni azt is, aki miatt aggódom, aki miatt kérdéseim vannak, akire haragszom, aki mél-tatlanul bánt velem. Kilépni ebből a körből az Isten segítségével. Ma véget vethetünk ennek. Kegyelemből, hit által van üdvösségetek - mondja Pál -, ez nem tőletek van, Isten ajándéka, nem cselekedetekért, hogy senki ne dicsekedjék. Mi akkor a jó cselekedetek szerepe a hívő ember életében? 
A Szentírás szerint a cselekedet önmagában nagyon fontos, de egyáltalán nem mindegy, hogy valaki hogyan cselekszik, mivel tölti ki az életét, mivel tölti meg azt. Ahogyan valaki egyszer nagyon kedvesen mondta, hogy telik az élete az Isten ajándékaival, vagy múlik az élete, ami egyszer véget ér és eltemetik. Megtöltheti Isten az életünket az ő kegyelemével, a cselekedetekkel, amelyet előre elkészített, vagy nem.
Az ApCsel 11,38-ban azt olvassuk: "Jézus szerte járt Izraelben, jót cselekedvén." Istennek az az akarata, hogy a mi hívő életünkben is így legyen. Végezzük a munkánkat ott, ahova Isten minket letett, azok között az emberek között, ahova Isten lehelyezett, és azok között, akiket Isten mellénk helyezett. Imádkozzunk azért, hogy hadd ismerjem föl, hogy Uram, mi a szerinted való cselekedet. Mit akarsz te velünk cselekedni és általad. Felismerve azt elkezdem cselekedni, megkezdem azt, amit felismertem. Isten az embert nemcsak arra teremtette, hogy szolgáljunk neki, hanem arra is, hogy cselekedjük azt a jót, amit ő elkészített. Ne tegyük azt, ami az Isten előtt nem kedves. Az Isten nélkül élő ember képtelen az Isten szerinti jóra. 
Az üdvösség az Ő kegyelmének az ajándéka, csak elfogadni lehet hit által, ezért nem lehet kiérdemelni a jó cselekedetekkel. A jó cselekedetek tehát olyan gyümölcsök a hívő ember eletében, amelyet öröm teremni, amely Istent dicsőíti, belül pedig a szívünket békességgel tölti el.Ámen