2021.02.17. ÚTMUTATÓ MAGYARÁZATA!

EGYETLEN MEGTERŐ BŰNÖS MIATT NAGYOBB ÖRÖM LESZ A MENNYBEN, MINT KILENCVENKILENC IGAZ MIATT, AKIKNEK NINCS SZÜKSÉGE MEGTÉRÉSRE. ( Luk 15,7 )

Sokunknak ismert és kedves történet ez. Farizeusok és az írástudók zokon vették azt a tényt, hogy Jézus olyan emberekkel barátkozott, akik bűnösök voltak. Ők nem mutattak irgalmat ezek iránt a társadalmi és erkölcsi sötétségben élők iránt. A nép megvetetettjei voltak. És nehezményezték, hogy Jézus lehajol hozzájuk és törődik velük. Ilyen volt a vámszedő Zákeus is, aki közutálatnak volt kitéve, akit ha teheték elkerülték az emberek. Megvetették, de ez az ember, hallani, sőt látni akarta Jézust. És Jézus tudta ezt, ismerte őt, és irgalmas szeretettel vette körül. Magához hívta, és betért ennek a nyomorult bűnös ember házába. Zákeust az Úr Jézus lelki-gondozta és kinyílt szemű és szívű lett. Majd Jézus lehajolt a parázna nőhöz, akit meg akartak kövezni és ő is elfogadta a bocsánatot és elhangzott felette.. „ EREDJ EL ÉS TÖBBET NE VÉTKEZZ". Jézus a bűnösök barátja MA is... téged keres. Mi mindenen keresztül szólt már évek óta, ne legyél keményszívű elveszett, hisz van Krisztusunk, és van Pásztorunk. Farizeusok és az írástudók így fogalmazták meg vádjukat..." EZ BŰNÖSÖKET FOGAD MAGÁHOZ ÉS VELÜK EGYÜTT ESZIK". A vád természetesen igaz volt. Ők úgy gondolták, hogy az szégyellni való, bár igazából éppen annak a célnak teljesítése volt, amelyért az Úr Jézus eljött a világra. Vádjaikra válaszképpen az Úr Jézus elmondta az ELVESZETT JUH, AZ ELGURULT PÉNZDARAB ÉS A TÉKOZLÓ FIÚ PÉLDÁZATÁT. Ezek a történetek egyenesen az írástudóknak és a farizeusoknak volt címezve, akik sohasem törtek össze Isten előtt, hogy elismerjék elveszett állapotukat. MA nekünk is szól az ÚR IGÉJE. Példázatból megtudhatjuk, hogy az Úr Jézus van ábrázolva, szimbolikusan, aki keresi az elgurult drahmáját. Az első dolog, amit tesz, az nem a sírás és panaszkodás, hanem az, hogy el kezd keresni. Az akkori házak általában nagyon sötétek voltak, nem voltak ablakaik. Az állatok be is járhattak és ott is alhattak, ezért nem voltak tiszták sem. Az asszony mindenek előtt meggyújtja lámpását, mert különben nem tudná megtalálni az ő értékes drachmáját. A fény bevilágítja a ház minden tárgyát. Amikor a fény megragyogtatja a drachmát, akkor tudja azt megtalálni. Elveszhetünk, de ne veszítsük el ragyogásunkat és akkor könnyebben megtalálnak.Ne felejtsük el, hogy mi a példabeszéd központja: azonosítsuk magunkat az asszonnyal. Ez a történet nem az elveszett tárgyat, hanem az asszony gondos keresését nyomatékosítja. Képes vagy arra, hogy a sötétség átkozása helyett meggyújtsd a lámpát? Kész vagy arra, hogy magad körül egy általános takarítást végezz, hogy megtaláld a drachmát? Legyőződ az undort azért, hogy visszaszerezd a koszban levő érmet? Kész lennél-e arra, hogy többet költs a visszaszerzett drachmáért levő ünnepségen, mint amennyit ér? Nem a megtérés a célja a kereszténynek, hanem az átalakulás. Odáig jutni, hogy magunkra öltjük mind a pásztor, mind pedig az asszony magatartását: határok nélkül tegyünk meg mindent és viseljük el egymás terhét, hogy képesek legyünk egy általános takarítás elvégzésére és aztán tegyük kezünket a szemétbe, hogy megtaláljuk azt, aki elveszett. Miután megtalálta összehívja barátait, hogy örüljenek vele az elveszett drachma megmenekülése felett. Ez az Úr öröméről beszél, mikor látja egy bűnös megtérését. Tanúság ez: NAGY ÖRÖM VAN A MENYBEN EGYETLEN BŰNÖS MEGTÉRÉSE MIATT, de nincs öröm a kilencvenkilenc miatt, akiket sohasem lehetett meggyőzni elveszett állapotukról. A 7-dik vers valójában nem azt jelenti, hogy vannak, akiknek nincs szükségük a megtérésre. MINDENKI BŰNÖS, és mindenkinek meg kell térnie, hogy üdvözüljön. Ez a vers azokról szól, akiknek saját látásuk szerint, nincs szükségük megtérésre. Mi ne ilyenek legyünk! A BŰNÖS, aki megalázza magát és megvallja, elveszett állapotát, örömet okoz Isten szívének és a pásztor gondoskodó kegyelmével veszi körül már itt a földön és törődik az övéivel napról-napra.Ámen.